Spanyolnátha művészeti folyóirat

Oláh András

Mindennapi tükreink

valójában már akkor éreztem hogy baj lesz

hogy számolni kell valami határozottabb beavatkozással

amikor az a macska átfutott előttem az úton

túl puha volt túl bársonyos és túl fekete

ráadásul vissza is kellett fordulnom

mert otthon hagytam a beutalót

az pedig manapság nélkülözhetetlen

csak nem képzeled hogy beutaló nélkül

jogod van az életben maradáshoz

ráadásul gasztroenterológiai vizsgálat volt

(colonoscopia — szépen hangzik mi? —

na ne ijedj meg: csak sima vastagbéltükrözés

biopsziás mintavétel meg ilyesmi)

„lazítson” — javasolta az asszisztens

miközben valami síkosítóval próbálkozott

majd elkezdte bevezetni az eszközt

igyekeztem valami semlegesre gondolni

de a fájdalom lassan elnyomott mindent

összeszorított fogakkal figyeltem a monitort

a puffadó belek pukkanásra kész lufiként feszültek

…persze hogy péntek volt mint amikor Krisztust is…

a megfeszítés előtti utolsó stáció

tekintetem a doktornőbe kapaszkodott

akinek telt idomai szemérmetlenül

domborodtak a fehér köpeny alatt

az átszűrődő fényben kirajzolódott a test finom vonala

csüggedten érzékeltem hogy ez sem izgat fel

„vizsgáltasd be magad a KERMI-nél

hisz tehetetlen tárgy vagy csupán” —

a beszűkült tudat mögött tenyérnyi csönd

„colitis” — hallatszott a megfellebbezhetetlen ítélet

megelőzve a végső szégyenteljes robbanást

az egymásra feszített mutató- és középsőujj

görcse lassan felengedett: elképzelni is rossz

mi lett volna ha nemcsak péntek van de 13-a is