Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Zarándokok hazatérése

Gulácsynak

Érkeznek most a zarándokok!

Ide, ahol a haza,

a haza, a haza.

Fáradtan, zavartan, szemlesütve,

tékozló fiúként közelednek.

Gyermekként, akinek,

akinek, akinek

nincsen is már

semmiféle szava.

 

Ruhájuk súlyos, izzadt, szennyezett.

Mennyire jó lenne,

jó lenne, jó lenne

messzire dobni mindenféle göncöt!

És szemérmetlen meztelenségben

elheverni,

heverni, heverni

gyönyörű pázsiton:

így lelni szerelemre.

 

Nincsen is már elnyugvás sehol!

Valami nagy ajándék,

ajándék, ajándék,

ha tán Istennek tenyere emelné fel

őket, a zarándokokat, a magasba,

talán csak akkor,

csak akkor, csak akkor

mondhatnánk, nem hiába volt

az ezernyi szándék.