Spanyolnátha művészeti folyóirat

Murányi Zita

mászóka

fák törzsén a lefűrészelt tagok testszínű harisnyái.

ágaskodás közben mindig mindenünnen

szemérmetlenül kilógni.

a park, a hinta üresben. maximum az unalom

lökdösi. szél se jár, hogy a vesém betakarni.

csak én sétálok erre, nagykabátban a

közértbe szaladtam ki.

nincs közöttünk az ég kinyúló kékjén

kívül semmi.

a zordabb teleket levetett

játszótér meg a lét gömbölyű mászókái.

a magammal való találkozás pontján

egy rokkant földgömb egymásba

szaladó kapaszkodói.