Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezősi Miklós

Egy légyott előkészületei tizenhárom versszakban

Reszket a félelem halkan szól a szorongás

egymásnak ütközik füstöl serceg a félsz meg a vágyakozás

furcsa tüzek égnek a mélyben a hamu alatt izzik az indulat

parázslik forrósodik és utat váj kifelé

az arcra kiül a bőrre meg a hajhagymák tövére

 

a vágy ez most vagy szerves költemény

akárhogy is de rettentő konok s tömény

szilaj sugárú mint egy isten s nem remél

nincs rá szüksége mert a vágy henyél

 

ébredésem mondd mitől virág ma

mint meggyfa könnyek árján buggyant

virágba száll és mézeket beszippant

virágba selymesen száll ó a selma

 

hová-hová e sok miért s miért-nem

miért incselkednek velem nem értem

nem tudhatom de honnan is reméltem

e sok csodát májusnak szép ködében

 

száguldó ébredés ez meg sem állok

de mért is állnék hogyha nem találom

az eltévedt sok verset mert halálom

riadva rebben szét

 

mert reggel újra szül minket az isten

halálközelből hogy jönnünk lehessen

 

nem tudom hová lett s merre rebbent

mi sok szép szónak volt egy kedves ága

egy rímet várnál itt ne várd hiába

írhattuk volna azt is hogy virága

ne ezt írjuk mégsem hanem hogy lebbent

 

sok vers van még de őket meg sem írták

nem is fogják talán mert egyre sírnak

a könnyek átlátszóak és sivárak

bánatból font gyönyörbe zsolozsmáznak

 

én nem törődöm azzal

szép-e a vers amit írok

vagy rímel ímmel-ámmal

vagy zökög vagy hexaméter

 

te szűzen lépsz elébe tudd

és mindig szűz leszel neki

és kedves is meg bájos bölcs leány

és szende asszony hamvas lelkület

 

a combok ősi rejtekén dalolva él

az élet fája s fészke ritmusába tér

jól megférnek: kis fészek és lehajló gyally

hajlástól érintésig egymást nézik ajj

fészek mosolyg a felhő szakadozik

fészek–bújások mámor biztatások

tölgy–szökőkút, élet árja

rebben széjjel nagy sugárba

aztán írj, gyönyörűm, ne nagyon halogasd, hadd örüljek...

    mert szeretem nagyon én azt, ami tőled elér...

mindegy, hogy mi is az: lényeg, hogy tőled igézzen...

    mert megigéz, gyönyörűm! bármi is az: szavaid,

vagy mosolyod vagy csókjaid árja, tekinteted íze —

mind csudaszép, nekem ez kell — és megkapom én.

 

túl sok a szál

fújjon a szél

merre kaszál

nem is ő a halál

csak a rímet

fújta a szél