Spanyolnátha művészeti folyóirat

Urbán Tibor

Nem mondhatjuk, hogy minden abbamaradt

Mish Ádám tanítványai, kollégái és művészbarátai a miskolci TPG Galériában*

A Teátrum Pincehely Galéria Misch Mester — in memoriam Misch Ádám (1935—1995) c. kiállítására olyan alkotókat kértem fel, akik valaha Misch Ádám tanítványai, kollégái és művészbarátai voltak. A Herman Ottó Múzeum—Miskolci Galéria TPG Galériájában rendezett tárlatunkkal egy olyan alkotóra emlékezünk, aki nem csak hazánkban, de külföldön is alkotott, zsűrizett vagy vezetett alkotótábort. Egy olyan művészt idézünk meg, aki a magyar lírai absztrakt expresszionizmus különleges alakja volt.

A miskolci kamaratárlaton Budahelyi Tibor, Damó István, Frömmel Gyula, Lux Antal, Matzon Ákos, Nógrádiné Kiss Magdolna, Schwarz Volker, Szlabey Zoltán, Urbán Tibor, Vankó István és Wagner János mutatkoznak be. Gazdag életúttal rendelkező alkotók mindannyian, akik e találkozás lehetőségét kihasználva, „érzéki vonalakkal összekötött hálót” fonnak Misch Ádám emléke köré.

A tárlat művészei közös hangon, de képeik más-más nyelvén szólalnak meg. Az írással, a szavakkal való emlékezés lehetősége azonban most csak néhányunknak adatik meg. Lux Antal irigyelt, baráti írása mellett, az Ádámmal való találkozás hozzám kötődő legemlékezetesebb pillanatait szeretném röviden megidézni…

Régebben Kecskeméten, egy országos kiállításon díjat kaptam és az általános szokásoktól eltérően az ünnepség után a zsűri két tagja, Bálványos Huba és Misch Ádám a sok ember között megkeresett és beszélgetett velem. Személyesen itt találkoztam először Ádámmal, majd az idő elteltével részese lehettem állandó figyelmének is. Ezek után több VUdAK kiállításon szerepelhettem Vele, de alkotótáborokban is többször összetalálkoztunk. Számos levelében írt terveiről, a csoport jövőjéről a továbblépés lehetőségeit kereste… és így születhetett meg a DIALÓG csoport megalapításának gondolata is, mely Ádám sajnálatos távozása miatt rövid életű lett. Ezt megelőzően, 1993-ban utazhattunk ki Regensburgba a „Das Quadrat” c. kiállításra, mely egyben az esslingeni székhelyű Künstlergilde-be való felvételünket is jelentette. Öten képviseltük a VUdAK társaságot: Misch Ádám és felesége, Heim Márta, Pantl Mihály és én, de a kiállításon szerepelt még egy-egy munkával Bartl József és Szily Géza is. Öröm volt látni, hogy a szép számú közönség, az érdeklődő szervezők sem tudták elvonni Ádám mindent felfedező és megismerő figyelmét. Segítségével néhány mondat erejéig beszélgethettünk az egyik különleges, számunkra is művészettörténeti jelentőségű kiállító társunkkal, az 1921-es születésű Rudolf Ortner festőművésszel, aki Vaszilij Kandinszkij és Ludwig Mies van der Rohe tanítványa volt.

E gondolat és e pár sor közben is sok nevet említettem, de valamennyiszer Ádámot láttam, aki közvetített, javasolt, ismertetett, vitt és hozott. Ott volt, de sosem egyedül, velünk volt a térben, amiben létezett, amiben léteztünk… ez volt a mindannyiunk tere: levegővel, szabadsággal és kötelező magánnyal ötvözve. Így találkozhattunk korábban és így találkozhatunk Vele ismét, az emlékére szervezett kiállításon is. Az időutazás mesterségét valamikor közösen ismerhettük meg, ezért most — bár nélküle — mégsem mondhatjuk, hogy minden abbamaradt.

 

*Jelen lapszámunk fejléce Urbán Tibor műve alapján készült.