Spanyolnátha művészeti folyóirat

Dicső Zsolt

tíz nem volt szép álom

6.

 

nem volt szép álom.

utaztam a buszon,

hatos helyijárat.

nem ezen akartam.

 

itt buszoztak ők is,

apám s anyám. ültek,

mint szoktak ott,

kívül apám. és ahogy

 

szokta, csak beszélt apám

és ahogy szokta, hallgatta

anyám. mintha valóság

volt volna megint,

 

végiggondoltam, mi

jutott nekik? bérházból

bérházba, panelbilincs,

boltban a válasz, hogy

 

momentán, nincs. kettőszáz

négyszögöl hétvégi föld,

amit a húgom majd meg-

örökölt. nekem jutott az

 

a panellakás, amiben

laktak, az abban lakás.

jutott még nekik egy

forradalom, előtte háború,

 

utána sok egyforma nap

és sok egyforma év és

kívül maradni nem volt

esély. apámnak jutott

 

majdnem hetven év, anyám

nyolc év múlva mondta,

elég. azóta utazok

itt a buszon, hogy merre

és meddig, még nem tudom.

álmodhatnék nekik szebb

álmokat, de nem tudok

már mást, csak buszokat.

 

nem tudok álmodni,

csak buszokat!