Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vörös István

Vampomorf

Valamikor a gimnáziumban elhangzott egyszer, hogy az irodalom témája az ember. Nem éreztem igaznak. Többek között azért is öröm Székelyhidi Zsolt kötetét forgatni, mert ő is ezirányú kétségeinek ad hangot. Vámpírforma lényekről ír. Hogy ezek aztán emberek, átstilizálva a népszerű szörnyekbe, vagy épp az a lényegük, hogy a nem emberi elemet próbálja elfogadhatóvá és érthetővé tenni általuk, azt döntse el az olvasó. A magyar költészet fő vonalától, hálaistennek, elég távol esik ez a költészet. Nem követi a nyugatos-újholdas, kulturált, jambusokat lépő irányt, de ezt nem is nyelvjátékkal és önreflexióval bontja és építi tovább. Persze kell a fő irány, az irodalmi illem, hogy valaki illetlen lehessen. „A vámpír/letépi a legkedvesebben/nyíló virágot szemfogaival.” — mondja A vámpír virága c. opuszában Székelyhidi. Ő aztán letépi az irodalom virágait szemfogával. Nem a szépségre tör. Egészen pontosan nem a könnyen megszerezhető szépségre. Olyan nehéz feladatokat állít maga elé, olyan magasra teszi a mércét, hogy még a kudarca is nagyobb eredmény, mint egy átlagos verselgető (ha van ilyen) sikere. Nem mintha sikertelen lenne vállalkozása. A kudarc, a siker haját tépő, a siker nyaki ütőerébe fogát belevásó kudarc persze ott vigyorog a versek körül, megpróbál betörni ezekbe a nehezen megvédhető vámpírvárakba és ősidőbeli panelházakba (lásd: A hetvenes évek vámpírjai), de a vers szinte csodával határos módon, megkísértve a lehetetlent, sikerül. Nos, verset épp akkor érdemes írni, ha a kitűzött feladat lehetetlennek látszik. Sokszor szinte a semmiben lebeg a versszöveg, vámpírszem torzította módon talányos, mégis pontosan érthető és tökéletesen összeáll. Ilyen az Ölre c. erotikus remeklés: „siklunk/kezünk közt,/mint fénypászmák/barlangba szűk lőréseken.” Ez igen. Ettől az embernek kinő a vámpírfoga, kileng a költészeti Geiger—Müller-számlálója, mert erős  radioaktivitást jelez, a hátán izzadtságcseppek futnak le a szerelmi irigységtől. De persze a vámpír sémákvámpírsémák elől is ugyanúgy kitér ez a könyv, hiszen versekből áll össze, ami, ki tudja, miért, nehézségnek számít, másrészt a versek mégis kirajzolnak egy családtörténetet, személyes történetet, amely mögött egy ma negyven körüli ember önéletrajza is állhatna. Egy mai negyvenes vámpír realista versszeánszára vagyunk hivatalosak a kötet révén.

 

 

 

Vampomorf, Spanyolnátha Könyvek 17., 2014, Hernádkak

 

Sorozatszerkesztő: Vass Tibor

Tipográfia: Székelyhidi Zsolt

SPN Könyvek-logó: Takács József

A szöveget gondozta: Berka Attila

Munkatárs: Vass Nóra

 

A borító Szép Szeréna rajzának felhasználásával készült.

A belső illusztrációk eredetijét Barbély Virág, Hegedűs Ágota, Hofgárt Károly és Uri Dénes készítette az SPN Krú Harapások című performansz-sorozatának állomásain.

 

Vörös István beszélget a szerzővel


 

 

A videót készítette: United photographers

(Dálnoki Róbert és Kiss Lenke 'Dalocska')

 

 

A Spanyolnáthában megjelent fotók az estről