Spanyolnátha művészeti folyóirat

Falcsik Mari

Egy magyar történet

kezdetben volt a tiszta gyász

Haza csak egy volt — elveszett

magukra zárva sír-szobát

zokogtak hűlő teste felett

mind aki nem ölte meg magát:

halomra dőlt oltárival

vagy három dekádnyit így vigyáz

ott ragadva a Nagy Magyar

Aranytól Vajdán át Erkelig

míg az élő nedv elfolyik

s marad a póz a puszta váz

 

de jött a friss század éles szele:

kicsapva rázárt ablakot

fátyolt felkapva csontokat

söpörve nyitja a gyász-lakot

s temeti mind a Nagy Holtakat

a Modernség — és az a sok

hazátlan bitang ki jött vele

Bartókok Adyk Kernstokok

az ős pirossal mosva át

a kamra megfakult falát

felmerül tisztán a forrás neve