Spanyolnátha művészeti folyóirat

Hernyák Zsóka

István, a praktikus

István mondta, hogy helyette mondjam inkább én, hogy ő módfelett praktikus, papírja is van róla, nem mintha kéne, de azért van. István felsőbb körökben praktikai szakemberként beszél magáról. De István, mint praktikus (nem vagyunk felsőbb körökben), praktikussága nem merül ki az ezermesterségben, persze szerel, var, köt, sző, fon és ács. István világnézete, egész személye és foglalkozása praktikus. István azt vallja, ezt ki kell hangsúlyoznom, hogy amit nem ért meg, az erősebbé teszi őt abban a meggyőződésében, hogy az érthetetlen nem érdemes, egy praktikusnak ilyen dologgal foglalkozni nem szabad, nem kell, nem jó. István ezt a véleményét nem a légből kapta, ezt tapasztalta egyszer, és azóta is tapasztalja mindig. ,,Mert ha” — István, a praktikus, mindig mond egy példát — ,,látod, hogy valami nem értelmes, és nincs mit vele kezdeni, kezdeni pedig mindennel kell valamit, ami arra érdemes, akkor azt hagyni kell a faszra” (nem vagyunk felsőbb körökben). István ritkán gondol magára csak úgy bölcsként, az ő bölcsessége el van rejtve a praktikussága mögé. Ha István praktikusi tudását nem áldozza valamire, ami arra nem érdemes, akkor biztosak lehetünk, hogy bölcsessége nagyobb annál, amit nem ért. Bölcsességből nem érti, pont így mondta, hogy pont így mondjam. István, miközben hozta a sufniból a szerszámosládát, mondta, hogy tulajdonképpen, bár ritkán használja ezt a szót, mert szerinte semmi értelme nincs, hogy használja, ennek sincs semmi értelme. — Inkább ne írjál rólam semmit — mondta István.

Epe

Az én epém nagyon jó állapotban van, én is jó állapotban vagyok. Az epém korábban nem volt jó állapotban, hánytam is tőle, mert fájt, én sem voltam jó állapotban. A helyes táplálkozás kíméli az epét, ha helyesen táplálkozom, kímélem az epém. Helyesen táplálkozom. Az epémnek szüksége van rám, nekem szükségem van a helyes táplálkozásra. Elterveztem, az epém miatt, hogy csak helyeset eszek. Ember tervez, ha szükséget szenved. Én nem szenvedek nagyon, az epém meg egyáltalán nem, az epém nagyon jó állapotban van. Én egyenes úton össze vagyok kötve az epémmel. Ha az epém gondolna valamit, azt rögtön tudnám. De az epém nem gondol semmit, csak gondolhatna, ha tudna. Ha én gondolok valamit, az epém is tudná, ha tudhatná, de nem tudja. Az én epém semmiben sem különbözik a többi epétől. Az epék úgy hasonlítanak egymásra mint két tojás két epére. Mint több tojás több epére. Mint több tojás a többi tojásra. Csak onnan tudom, hogy melyik az én epém, hogy azt nem láthatom. Más epéjét láthatnám, de nem látom. A saját epém nem láthatom, mert nem is láthatnám. Azért tudom, mert az én epém. Az én epémet tudom.