Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

A nagy találkozás

BARTÓK: Mi a bibi, Bánk?

BÁNK: Veszélyben hazánk.

BARTÓK: Ez nem a mi hibánk.

BÁNK: Nem, de bánt, elvesztem hazám.

BARTÓK: Tettre készek a bánok.

BÁNK: Amit én nem is bánok, de félek, a felkelés

nem lesz más, mint nagy felsülés.

BARTÓK: Evezzünk békésebb vizekre,

magánéletünket szedjük ízekre.

Hogy van szép Melindád?

BÁNK: Mást kérdenél inkább.

Hogy is mondjam, Bélám,

nejem tőrt döfött belém,

összefacsarodik szívem, belem:

Ez a naiv, egykor szende szűz,

felszarvazott, tiltott szexet űz

Ottóval, a gaz meráni

nászágyunkban mert vele hálni.

BARTÓK: Szegény bánom,

nagyon bánom!

Úgy tudom, tőrbe csalták,

a vétkesek Gertrudis, Biberach, Izidóra.

BÁNK: Szenny csöppent a tiszta hóra,

elbánt velem a gaz Ottó..

BARTÓK: Igaz, igaz, Ottó

volt, az a léha pinakotró.

BÁNK: Az ám, úgy hallám

a várban is áll a bál,

őrjöng az a híres kékszakáll,

őt is megcsalta Judit.

Rossznyelvek szerint mások is dugik,

fölnyílik gyakran a hetedik ajtó,

s a pompás combok rejteke.

BARTÓK: Üzemel buzgón a bulvársajtó,

sziszegnek a bájnok viperák,

esküszöm, nem írok többé operát!