Spanyolnátha művészeti folyóirat

Minya Károly

A digitális írásbeliség jellemzői

„A vok és a vagyok között az agy a különbség.” „Kérek két kiflit XD.” „Mi használjuk a közösségi tolvajt, és ne az minket, mert egyébként az személyiségtolvaj.” „Virtuális szekta.” „Információs tárház bűnözőknek.” „Aki nincs a Fészen, az nem is létezik.” „Lógok a Fészen.” „A fiatalok egy lakatlan szigetre az okostelefonjukat vinnék.” „Amit érzel, szmájlival takard el!” Ezek a mondatok hangzottak el Sátoraljaújhelyen az Édes anyanyelvünk országos versenyének döntőjén azon diákoktól, akik a Facebookot bemutató témát választották. Ez is azt igazolja, hogy a digitális írásbeliség jelentősége napjainkban óriásira nőtt.

 

A kommunikációs létmódok és terek átalakulása

A kommunikációs létmódok nem verbális és verbális jelekből szerveződnek. A nem verbális (proxemikai, poszturális, kinezikai — mimikai, gesztikuláris —, tekintetnyelvi, egyéb nem verbális vokális) kommunikációs módokkal most nem foglalkozom, csak később, de már jelzem, hogy a nem verbális üzenetek jórészt „képként”, vizuális élményként érzékelhetőek, s ez a képszerűség az írásban, illetve különösen az újfajta írásbeliségben is nagy szerepet kap. A verbális kommunikáció legalapvetőbb formája a beszéd (fonikus megvalósulása a nyelvnek), valamint — ahol azt létrehozták — az írás (grafikus, vizuális megvalósulása a nyelvnek) (vö. Schwitalla, 1997. 15). A beszéd és írás (élőbeszéd és írott szöveg) megkülönböztetését a nyelvtankönyvek tárgyalják, csakúgy mint a beszédnek az írásra, valamint az írásnak a beszédre gyakorolt hatását (vö. Balázs Géza 2005: Az internetkorszak kommunikációja. In: Balázs Géza —Bódi Zoltán (szerk.) 2005: Az internetkorszak kommunikációja. Tanulmányok. Budapest: Gondolat—Infonia. 25—57.) A beszéd eredendően természetes, az írás mesterséges „technológia”. A távközlés, majd a tömegkommunikáció 19. század második felében elindult fejlődése új — technikai — nyelvi létmódokat hozott létre. Ezek közül elsőnek jelent meg a másodlagos szóbeliség.

Walter Ong a telefon, a rádió, a televízió által megvalósuló szóbeliséget nevezi másodlagos szóbeliségnek. Ez a kommunikációs technológiák történetének harmadik fázisa, vagyis: elsődleges a szóbeliség (primary orality), az írásbeliség (literacy) és létezik másodlagos szóbeliség (secondary orality).

Most a kommunikációs létformák digitalizáció (informatikai forradalom) hatására történt módosulása nyomán az ongi rendszer kiegészítését javaslom, vagyis: (elsődleges) szóbeliség — írásbeliség, valamint (másodlagos) szóbeliség — írásbeliség. Más terminussal új beszéltnyelviségnek neveztük ezt a jelenséget. További magyar terminusok: írott beszélt nyelv, írott beszéd, írva csevegés, virtuális szóbeliség, sőt két műfajára vonatkozóan levélbeszéd (Magyar Rádió, Infokrónika, 2002.), párirat (Kis Ádám szóalkotása, a dialógus ~ párbeszéd írott változatára, 2002.). Ez a másodlagos írásbeliség vizuális szervezettségű.

A verbális kommunikációs létmódokat a következőképpen lehet ábrázolni:

 

1. beszéd

2. írásbeliség

3. (1a) másodlagos szóbeliség

4. (2a) másodlagos írásbeliség
                                              Kommunikációs létmódok

 

 A másodlagos szóbeliség

Az elsődleges szóbeliség az élő, beszélt nyelvhasználat, amely itt és most érzékelhetően vagy jelen lévő partnerek között folyik, jellemző formája a monológ és a dialógus. A másodlagos szóbeliség technikai eszköz közbeiktatásával folyó párbeszéd. Ennek első formái: a telefon, fonográf (rögzítő és lejátszó), gramofon (lemezjátszó), patefon (újfajta gramofon), majd szalagos és kazettás magnetofon, illetve a műsorszórás vonalán a telefonhírmondó, a rádió, a televízió, később ezek digitális változatai, a mobilkommunikáció, valamint a számítógépes kommunikáció beszélt nyelvi formái (meghangosított beszéd, beszédszintetizálás, pl. telefonos ügyfélszolgálatok, pályaudvari digitális hangosbeszélő — digiton).

 

A másodlagos írásbeliség

A hagyományos írásbeliség technikai körülményei: toll és a papír (korábbi eszközök, pl. a palavessző és a palatábla, illetve egyéb helyettesítő eszközök, pl. a házak fala, az ablak párás vagy koszos üvege, vagy a tenger homokja). Mindegyikben az a közös, hogy az írást az emberi kéz rajzolja. A másodlagos írásbeliség új nyelvi létmód. A másodlagos írásbeliségben megjelenik a technika. Ide tartozik az írógép és ennek folyománya, a gépírás; illetve az informatikai korszak számítógépes írásmódja (számítógép és szövegszerkesztő program segítségével, valamint a csevegőcsatornákon alkalmazott írásbeli „beszédmód”) és a mobiltelefonok küldhető írásos üzenettovábbítása (sms — Short Message Service). A másodlagos írásbeliségben tehát a technikai eszköz közbeiktatása, az eszköz adta újabb írásbefolyásoló tényezők (korlátozott vagy korlátlan javítás, betű- és szövegáthelyezés, valamint a szinte korlátlan terjesztési, továbbítási lehetőség) bukkan fel új, a kommunikációs teret alapvetően meghatározó tényezőként. A másodlagos írásbeliségben változatos írástechnikák és tipográfiai megoldások gyakorolhatók, sőt a legújabb eszközök talán újra lehetővé teszik a kézzel való írást is a számítógépen. Ezzel a másodlagos írásbeliség részben visszatér az „elsődleges” írásbeliséghez. A másodlagos írásbeliséget az írásmódok, stílusok, szövegtípusok változatossága, gazdagsága jellemzi. A számítógépes másodlagos írásbeliséget számos nyelvi technológia (pl. helyesírás-ellenőrző program) támogatja. Szűkebb értelemben a másodlagos írásbeliségen az élő, beszélt nyelvhez közelítő (szlenges) írásbeliséget érjük.

Kísérletek folynak az élőbeszédnek közvetlenül számítógéppel történő lejegyzésére, de ez már a „harmadik írásbeliség” lesz. (L. Balázs Géza fent említett munkáját.)

 

Új beszéltnyelviség

David Crystal (2001.) monográfiájában tárgyalja az új nyelvi jelenséget, netspeakről beszél, az egyes technológiák nyelvi vonatkozásait is bemutatja, de nem láttatja ennyire egységben a jelenségeket. Én most erre teszek kísérletet.

Az informatika hatására formálódó új nyelvi létmód (másodlagos írásbeliség és szóbeliség) ideiglenes összefoglaló elnevezése: új beszéltnyelviség. Az új beszéltnyelviség magában foglalja a másodlagos szóbeliséget és írásbeliséget. Informatikai alapú, számítógépek, internet vagy mobilkommunikáció által közvetített írásbeli vagy szóbeli kommunikáció, amelyre jellemző az átmenetiség: beszédközeli (szlenges), képeket is használó írás- és közlésmód, az élőbeszédhez közelítő, de azzal nem azonos beszédszintetizálás. A számítógépek segítségével történő napról napra fejlődő kommunikáció az új beszéltnyelviséget formálja. Egyes elemzők szerint az informatikai eszközökkel létrejövő új beszéltnyelviség egyre több funkciót vesz át a valódi élőbeszédtől, sok helyen annak helyébe lép. Az új beszéltnyelviség nyelvtana és helyesírása sajátos, sokszor meghökkentő.

 

Helyesírási neologizmusok

A digitális, ineternetes kommunikációhoz szorosan kapcsolódnak az általam helyesírási neologizmusoknak nevezett, leírt szóalakok. Ugyanis a statikus és mozgó emotikonokon kívül más metakommunikatív elemek is használatosak az internetes írásbeliségben.

Az iNteRNeTTo Zsargon (Uj 1997.) című könyv hülyesírásnak nevezi azt az írásmódot, amely sajátos szótorzítással rögzíti a kifejezéseket. Balázs Géza: Nyelvkultúránk az ezredfordulón című könyvében csoportosítja az „egyénieskedő” internetes helyesírást: 1. magyar szavak pongyola helyesírása (majnem, tuggya, rencergazda). 2. magyar szavak leegyszerűsített írása, elsősorban számjegyek segítségével: 1szerű, megold6ó, +öllek. A harmadik eljárásmód a magyar szavak idegenesen történő leírása: soxor, fexik, kaqkk (Balázs 1998: 146).

„Egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy a már említett e-mail és chatszövegekben az íráskép és az írásmód a beszélt nyelvi megnyilatkozások fonetikai megjelenését próbálja ábrázolni, tehát az írott beszélt nyelv a megjelenési formájával, látványával is üzenetet hordoz. Olyan esetben is a fonetikai írásmódot alkalmazzák, amikor az nem illik a kodifikált, írott szöveghez: aggyál, taníccs+, majkésőbbcsinájjuk+, asszem, emlexel” (Bódi—Veszelszki 2006: 18).

 

A legjellemzőbb, amikor a gsz és a ksz hangkapcsolatot x-szel jelölik: emléxel, (emlékszel) lax (laksz), mexolalt (megszólalt), mexoktuk (megszokuk) kötexik (kötekszik) Jaczenkó — Soós: 2002: 213—238). A dsz és a tsz betűkapcsolat hosszú vagy rövid c-vel történő írása: álmosocc (álmosodsz), jáccom, teccik. További helyesírási neologizmusok (egybeírás, kiejtés szerinti írás): majkésőbbcsinájjuk, mossincs (most sincs), majnem (majdnem), kiccsaj (kis csaj). Ez gyakran rövidüléssel társul: mber (ember), sztem (szerintem). Jellemző az ly helyett j alkalmazása és a már fent említett kiejtés szerinti írásmód teljes körű alkalmazása.

 

Kiegészítésül feltétlen megemlítendő, hogy természetesen nem mindegy, milyen kommunikációs közegben jelentkezik a helyesírási neologizmus, például a j és az ly szándékos felcserélése. A szándékos helyesírási vétség mint egyfajta neologizálás jelent meg a budapesti Krétakör Színház Csehov: Sirály című négyfelvonásos színművének plakátján a cím: Siráj formában tették közzé. Grétsy László szerint talán a darabbeli lázadó fiatal író, Kosztya Trepljov új művészi formákra való törekvésének sajátos érzékeltetéseként nem ly-nal, hanem j-vel írva. Ez a szándék, helyesírási ötlet, mondhatjuk neologizmus azonban nem ért célt, ugyanis magyartanár, nyelvész és az MTI tudósítója is helyesírási hibának vélte, amit a kigondolói művészi kifejező formának szántak. Annak ellenére, hogy a reklámokban gyakori ez a szándékos helyesírási vétség, pl.: plussz, kéxőlő stb. (Grétsy 2005: 1).

      Visszatérve az elkezdett gondolatsorhoz, jellemzőek mind a mobilkommunikációban, mind a csevegőcsatornákon a szórejtvényekhez hasonló helyesírási neologizmusok, amikor egyes szavakat, szórészeket, számokkal, nagybetűkkel és egyéb karakterekkel helyettesítenek, mint ahogy fentebb már volt szó róla. Például: (Schirm 2002: 21—35; Jaczenkó—Soós 2002: 213—238). Így például a néhány betűből álló, sűrített jelentéstartalmú betűszók és rövidítések gyakran előfordulnak az internetes levelekben, csetszövegekben, mobiltelefonos üzenetekben. Például: A meg igekötő helyett használt +, 5let ’ötlet’, 5/c ’öt perc’, 1 pill ’egy pillanat’ stb. Ezek a szóalakok csoportnyelvi jelenségeknek tekinthetők, azonban úgy, mint a stilisztikai neologizmusok esetében, az értelmezés csak szövegkörnyezetben lehetséges, még pontosabban az internetes írásbeliségben.

 

Ezen helyesírási neologizmusok esetében fontos figyelembe venni és szétválasztani a szándékosan elkövetett helyesírási hibákat a tudáshiányból fakadóaktól. (Ezt bizonyos esetekben igen nehéz eldönteni.) A szándékos helyesírási vétség keletkezésének célja a tréfa, a meghökkentés és természetesen a sietség.

 

A kommunikációs szempont szerinti három alcsoport közül a fent bemutatott helyesírási neologizmusok az írott beszéltnyelvi, kizárólag számítógéppel írott szövegben fordulnak elő. Igaz, ezek — főleg a fiatalok körében — megjelenhetnek a kézzel írott szövegeikben is. (A magyar szakos tanárok tapasztalatai szerint a dolgozatokba be-becsúszik egy-egy fonetikusan elírt szó, pl. aggyál, tuggya, lejöhecc.)

 

A digitális írásbeliség egyik nagy kérdése: vajon mennyire szorul háttérbe a kézírás az elkövetkező évtizedekben. A másik, egy kissé szűkebb körű probléma: eltűnnek az írók kéziratai, nem lehet vizsgálni a szövegben végzett javításokat és módosításokat.


*Elhangzott a Nyíregyházi Főiskolán, az Információ és Társadalom című konferencián.