Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mezősi Miklós

2 x 33 : Alkalmi vers a haszidizmus állásáról

Kárpáti Péternek

ELŐHANG

„Boldog öreg! hiszen itt, ismert patakok közelében,

szent forrásoknál árnyék hüvösére találhatsz.

Itt, hol a szomszéd mezsgye sövénye szegélyezi kerted,

s most is vadméhek legelésznek a fűzfa virágján:

lágy zsongásuk szór a szemedre szelíd, puha álmot.”

Így kezdődhetnék, rébém, születésnapi versed,

hogyha ma Vergilius költene ünnepi dalt,

hősi hatos mértékben felkumulálva a textust —

vagy fuvolázna neked páros elégia-szót.

Csakhogy a verset most nem Mantua gyermeke írja

— jobb, ha a pásztori mértékkel bölcsen megelégszel.

Nem mindenkit a hősi vaker s az elégia hat meg.

Hogyha a versben a Kárpátok Sziklája a téma,

őhozzá kell most igazítsuk a mézizü dalvást.

Három a harmadikont kettővel jól beszoroztad:

ennyi tavasz látott (volt köztük egy ünnepi játék);

nyár, ősz, tél: mind jöttek örömmel s mentek a múltba. —

Lássuk most, hogyan is volt kádárkőszaki korban!

 

FŐHANG

„Már a sibyllai jóslat utolsó korszaka jött el”:

bőséggel támadt jókedv s a nyomába’ reménység:

„Hátha letűnik végre a vaskor s jő az aranykor”

(ez volt akkor a fíling — úgy tetszett legalábbis).

Csakhogy Prímtitkár Jani eljött, és vele együtt

fellegzett be a fílingnek — hát füstbe szaladtak a tervek.

….mégis jókedv támadt és a nyomába’ reménység:

„nem lesz többé félelem akkor a tágterü földön,

istenek élete lesz az övé s lát majd keveredve

isteneket meg hősöket, és látják ezek őt majd...”

„Gyermek, a tágterű föld most már neked ontja a termést” —

drámákat, s tetejébe tiéd lesz még a borostyán.

Borzai Gábor jön, majd Hőgyes Bandi, Akárki,

Pálinkás Jani és a Csulánó, tótferi szintén,

Nick Carter meg a Szörprájzparti, s persze a Pitbull...

Hősökkel mutatod meg, hogy mi a virtus a színen.

„Akkor a rét lassan szőkül meg a gyönge kalásztól,

és vad csipkebokorról csüng a biborszinü szőlő,

és az erős tölgy majd mézédes harmatot izzad.”

— Elmentünk negyedik kapualjba: haszid csuda móka

csurgott kedves házfalakon, mi meg ittuk örömmel.

Van valamely titok itt, rejtélyes erők tolulása —

ez vitt rá, hogy színházról városra utazgass,

s drámai túra ezért vitt el Tatabánya szivébe.

Párizs, London, Zsámbék, majd a Jurányi Produktív

népei városaikban mind eszejárásodra figyeltek.

 

UTÓHANG

Nagy feladat vár rád: haszidos születésnapot üljél —

holnappal ne törődj, holnapután is örülj!

Caddikom, eztán sok születésnapot adjon az Isten —

épp annyit (legalább), mint amit eddig adott

és kiutalt, amikor mosolyogva a földre eresztett,

mert csak az éteren át érkezik isteni kegy.

Boldogan üld meg az életet, örvendjél a szivedben

jó hüves ernyőnek te a forró nyár közepében,

hogyha a sors szerecsen-homokos sivatagba dobálna;

vagy Múzsádnak örülj, haszidos születésnapot ülve,

hogyha a nagy Grönland örökös hava hull a nyakadba. —

Így ér véget a vers, így záródik be az ének.

Hogyha ma Vergilius költene ünnepi dalt

(hősi hatos mértékbe’), talán bizony ő se dalolna

másképpen, csak ahogy alkalom adja magát.

 

EPILÓGUS

nézd el a verstani kátyúkat nekem itt bizony isten

én voltam ki ütöttem a költő-út mezejében

képzavar ez lehet akkor is én loptam ki belőlük

azt ami lopnivalót őbennük blindre találtam