Spanyolnátha művészeti folyóirat

Boldogh Dezső

K. L. maszkjában

Fűtetlen személlyel utaztunk

a tér végtelen vonatán

fejünkön kontyolódott a fura légzsák

a folyókat fakasztó igékre persze újra nem volt szavunk

a holnap még hányszor álnokoskodik

kalauzunkat kértük és beizéltek a zárkába újra

koranyáriasan szökdöstünk

a kopár nőstényeket termő holdfényben.

szoborba öntve vártuk a múlást

 

Álmokat szőttek a nénik a bácsiknak

akik már tudják holtában mit ér a lélek

a holnap még hányszor álnokoskodott

a gyönyört könnyítettük a víg világba felfelé

megholt lelkeket utaltunk ki

s feleségeink sem származhattak a rossztól

ős-szülő bajszunk belederesedett

az aszúrák bárányokat öltek és harckocsikat tépázott a villám

ezüstgyűrűs csontujjainkkal intettünk „Mars fázós télbeszakadt nyája” után

a jajgató kutyákat hallgattuk délelőttökön át

 

a koromból termett gyermekekért