Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

Svéd öl, magyar öl

A svéd költőnő magyaráz és néz, sörének fürtjei szájában habzanak. Krimi ez, hogy magyarban egy nő vershaboz. Látom a szemében az éveket, ahogy rácsurognak sorra a szája sarkára, a kilögybölődő sörfürtök széléig érnek. Krimi, hogy habzik a sör. Megismerkedésünket itatjuk kocsmamagyarban, mondja a költőnő: fürtjeit svédek sorolták, fürtjei magyarba köthetők, svédig érnek. A sör svédül öl. Krimi ez.

 

A költőnő elmondja élete tizenkét svédjét. Egy svédszer hat, meg még egyszer kettő, öt évig nyugi van. Levonunk kettőt magyarosan, kijöjjön a tizenkettő bruttó valóság.

Hányszor mennyi egy svéd embertöltő, kérdezem a svédőnőtől, aki habozza sörfürtjeit és röviden kacag. Szemében vissza-visszaér az erjedő távolság.

 

A svédmagyar barátságot nem lehet korsóba önteni. A magyar és a svéd öl két külön habdolog. Vegyük észre a nyelvi szerepeket: két szó között legrövidebb a kortyolás. Tizenkét kilométer per sörrel megyek. Tizenkét fürt habzik fel. Tizenkét szemszájnak ingere. Ölve iszunk, ölelve vagyunk. Habozni és krimizni tudni, az szép.