Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

A csiga tekintete

„Maga szerint ez normális?” Mária fényűző palotájában, az Angyali üdvözlet végtelenül szentséges pillanatában, egy kövér csiga halad céltudatosan az angyaltól Szűz Mária felé: magának ehhez nincs hozzáfűznivalója? És ráadásul a kép előterében, teljes premier plánban! Nem sok hiányzik hozzá, hogy még a nyálas vonalat is lássuk, amit maga után húz!”

Igyekszünk arrasse-nyi távolságra hozni műveket, amelyekről aztán elmélkedünk kicsit, s még az is megtörténhet, hogy maga a mű, bár elindítója egy folyamatnak, nem mindig áll annak középpontjában. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Daniel Arasse elmélkedései jó alapot adnak arra, hogy magunk is elindítsunk egy folyamatot, s ebben néha megidézzük, hogy kinek is köszönhetjük mindezt. „Daniel Arasse látásmódja és varázslatos intelligenciája tűnt el halálával, amely csodálatos nagylelkűségén és nagyon becsületes gondolkodásmódján alapult. (…) Senkihez sem hasonlítható módon figyelt meg festményeket, freskókat vagy bármely más tárgyat, fejtette meg egyéni titkukat. Minden pillanatban a rácsodálkozás képességét őrizte magában, és akkor sem szorította háttérbe a tárgyalt művet, amikor azután elemzéssé, kommentárrá alakította első meglepetését” — írta róla Bernard Comment. A legfontosabb dolog tehát a rácsodálkozás, az elmélkedés és a párbeszéd elindítása. Arasse új utat nyitott, új kapukat tárt ki, amikor egy-egy tanulmányba foglalta össze a művekről, tárgyakról keletkezett benyomásait. Ezek a benyomások aztán a gyűjtések alapján tovább épülő gondolatokká álltak össze, s lettek végül szerkesztett tanulmányok. Első tanulmányát még maga Arasse is nehézkesnek gondolta, és inkább a szakmának megfelelve írta, később, amikor kötetbe rendeződött, már könnyített rajta. Arasse vagy velünk beszélget, vagy a képekkel, ez mindig az adott szituációtól függő, éppen ezért több szerepet oszt ránk. Tudjuk, nehéz mindezt úgy tenni, hogy minden egyes kép vagy a kép okozta hatás elején a megfogalmazhatatlannal szembesül: „nem azért, mert a festmény témáját nem lehet szavakba foglalni, mert ez egyfajta elsőbbséget jelentene, hanem mert a festészet nem szavakkal dolgozik, verbalitáson kívüli terület.” Mégis e diskurzusok segítenek bennünket abban, hogy a képekről a felszín alatti részletek is kiderüljenek. Több azonban ez, mint egy-egy konkrét mű elemzése. Amiről szó van, azok érzések, benyomások, amelyek sokszor nem egyértelműek, amelyek időként változnak. Az elemzés tehát soha sem konstans eredmény, soha nem lezárt folyamat.
„Én azt választottam kutatásom tárgyául, hogy a szavakba nem foglalható festészetről írok vagy beszélek. Tehát minél többet beszélek a festészetről, annál inkább a vágy tárgya marad, ezért még többet kell beszélnem róla; ez elkerülhetetlen.”

*Idézetek: Daniel Arasse: Festménytörténetek /Typotex Kiadó, Budapest, 2011/ című kötetéből. A kötetről folyóiratunk előző száma (2015/6) közölt recenziót, Láng Eszter tollából.
Láng Eszter: Mona Lisa nem létező szemöldöke
http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2015-6/64/arasse-aperitif/festmenytortenetek-br-daniel-arasse-festmenytortenetek-c-konyverol/4047/