Spanyolnátha művészeti folyóirat

P. Papp Zoltán

Ál(h)arcosok

színváltó-művészek,
önjelölt párt-uszályok,
előttük az élet:
újra választások.
megint bejő
A KÉPVISELŐ,
‘ki arcot vált,
mint III. Richárd,
szól legott:
– kellően határozott –
„ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY
GAZEMBER LESZEK”,
javítjuk majd a
statisztikákat, ha
kinyitom a számat
vége a pongyolaságnak,
az egy főre eső
bűnöző s a bomba
úgy lesz elszámolva,
hogy csak a tényleg
fejet érő számít,
mert a drog se drog,
ha nem kábít.

az országház újra
kapukat tárhat a
tarka álarcos bálnak,
s a szűzbeszéd után
hamar közös a nóta,
bár szegény az eklézsia,
nincs még itt a
kincstár kifosztva.
az állam-játék
robot-zsebet
ciklusosan felcserélt
kezek ürítik,
szinte mindig ugyanaz
a társulat, akik
már mulatnak előre,
hisz’ jár a korsó körbe,
de tőrbe csalják
egymást is,
időről-időre.