Spanyolnátha művészeti folyóirat

Oláh András

szobabicikli

kérdésként szorongtál egy buszra várva
bűnbánat s viszolygás a véletlen ára
egészséged romban utolért az intés
nem egy szelíd célzás: komolyabb legyintés

tennéd zárójelbe a sértett tegnapot
de visszaköszönnek a kérdő mondatok:
ma még csak csúfolódik véled az élet
de mi lesz ha Isten majd magához kéret

az úton egy öreg bicajos haladt el
látványa hirtelen mindent áthangszerelt
„mozogni mindennap” — emígy szólt az ukáz
s fiad egy bringával mindjárt fel is ruház

szobabicikli s nem hagyományos modell
hogy taposhasd télen is — védősisak se kell —
hiányzik a kerék s nem ismeri a féket
de alul a nyereg ugyancsak megéget

a térkép előtted: ma Bátorig mégy el
de holnap ilyentájt már Szolnokon leszel
eltekerhetsz véle az Amazonasig
világjáró fehér Ráród sohasem kopik


                          ***
kimarjult szavakból így lesz újra öröm
némelyüket néha ezért fel is töröm
horgodra tűzve most én vagyok a csali
hogy ne kelljen mindennap halált játszani