Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Tibor

El kőkondor

Az El, Kondor, pláza idejéből

Ej, mi a kő,
boldog kend a szobában lakik itt bent,
ej, ahol ingó-bingó zöld fűsál szépen felöltözik.
Felöltönyözik,
sálszépen ölt öltönyfelt,
ünnepi nyakat teker a sála köré,
boldogok ugyanis a lelkei szegénynek, boldog kend inog,
binog, ahogyan ünnepen illik. Lám, csak jó

az isten (korr.: ami nincsen),
jót ád, hogy körvitte kend a kedd dolgát,
ej, egy évben ugyanis egyszer egy hétig minden nap kedd van,
minden nap bent van, a körforgás adott,
és adott a kődolgok kőzepe, a sarokkrém. Ejkezdi

ugyanis a sarokkrémet használni az ember,
ha már szépen majdnem felöltönyözött,
felserken,
vegyes
nép várja az ivóban, ott indul ugyanis
a nyakbőr és a sarok legjobban,
majdnem egyszerre repedezésnek,
ezt teszi az haljottkor, hajlottat akarok mondani,
meglopatás a költemény-t, édeslettemén-t,
egyszerre észrevételt,
egyszerre az utolsó felkenést.

Teafaolajos sarokkrémet krémez a felserkent ember,
teafaolajossal krémezi a sarokrepedezett
a megrepedezett sarkát
és felken belőle a megrepedezett nyakára is,
a sáltól majd úgysem látszik, ej,
a sáltól majd úgysem látszik a kő, a krém, ugyanis.

Serkenj fel, Kondor-angyalgyermek,
vegyesképp kend ma
teafalolajossal te is sarkadat, nyakadat,
repdess, nép, arany szárnytollakkal:
mosolyog az hajnal, készsül a krémtorta.

Amennyi fűsál nő az tarka mezőnyben,
annyi áldás száll lazán, az ám, hazám,
sálszépes fejedre.