Spanyolnátha művészeti folyóirat

Székelyhidi Zsolt

D60
avagy szertár ölyvvel

M. Ölyvszerűen:
Rögves szakállával lefelé nézve
áll költőnk bele az égbe,
dicső fejét kapja a nap,
körszemüvegére baseball kalap.


Hogy s mint találkozott először D. Zsolt verskövetővel, annak szakállának színét vette észre vagy fejének ritmusát?
Fejének. Lábának ingását.
Hol s hogyan látta versét napba égni, venni fejlécét az égnek, szúrni kisfröccsöt szemébe?
Írtunk, irtó volt.
Miért és minek aludt többször kicsi kúriájában, rugós ágymatracon, az utcafrontról néző benti lakásajtón belül, amikor az üvegből kiveszni látszó, orrfogó szagú italokkal felhagytak másnapig?
Ott lógott minden könnyű estét megigéző múzsaalak, tornyokat tetéztünk Zsoltokból, gravitált szavakat hordtunk tetőablakba, fehér vitorla vagy pehely levitált a dombi borba, a körforgás nyelvünkről fakadt. Múzsákba kevertük, kötöttük magunk, csukott szemmel görbeforogtunk.
Mettől és meddig tarthatott mindez és hova?
Engem erősen befolyásolt a mész ölyv. Engem tételesen megszeretett a kitömött állatokra specializálódott szertárfőnök. Engem, kérem, könyvtárban lehet fotózni. De a bor miatt jártunk valószínűleg le.
Mégis!
Én még láttam azt a mész ölyvet bucskázni boros dombról, mindjárt az elgazosított meggyfák alatt. A szomszédok kiléptek a hangra és velem kijöttek. A gangon utólag persze csak pár toll és szagok maradtak.
Szertár?
Ott lakunk, igen, a kitömött múltból verbuválódott szertáriak. Nekünk a pataktűrő állatok és egy kutya kitömött mása az élő irodalom.
De nem ezért volt?
Mész ölyv két tolla a szertárba került. A rugós matracba bevarrtuk jellemző szagát. Könyvespolcaimon sajátosan vad domboldaláról tartok három bekezdést. Csak én idézhetem ujjtartásának ívét pálinkaiváskor.
Le vagy fel is út?
Kedden elmentünk összegyűlni a Padra, megalakult az Egyenes háttal előre mozgalom. A szertáriak a meggyfák árnyékában gangoltak. Zs és Z betűs nevekből tornyokat tetéztünk, szavakat facsartunk tornaablakokba, vászon- vagy bőrkötésű verskövetők, nevettünk, hogy minket múzsáink tarthatnak számon egyedül. Kattant a felvevő, már javában fosztottuk a tollas betevőket.
Ezért is járt lebaszás?
Le. A zenélő, elgazosító költésért, rászervezett rímekért és böszme utalószókért. Utóbb még a megevett, tollfosztott tojókért duplán. A wc-ablakban tornyosuló háttérszereplők halkan verbuválódott szertáriakon álltak. Ilyenek voltunk...
Közt is.
Ártatlanok.
Most kerek?
Zsoltként kedden gondolkodom. Kerekről általában a dombunk vagy a szertárba halmozott tömések rémlenek. Ahogy a fogat, a tollat is kihúzták, de a helyére meggyfákat hajtottunk, abból készültek a legízesebb pálinkák. Mész ölyv ujjait mintázták azok az ágak.