Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vass Nóra

Sikerkönyv, könyvsiker — Hogyan legyünk milyenek!

Mi a siker általában? Mi a sikerkönyv és mi a könyvsiker közötti különbség? Hogyan befolyásol minket az online- és a tömegmédia, a könyvmarketing? Ismerjük-e, tudjuk-e, tudatosan alkalmazzuk-e módszereket? Ösztönösek vagyunk vagy tudatosak, mennyire előre tervezünk, ha tervezünk? Kiadóként fontos a tervezés, a marketingkoncepció, alkotóként vajon ez hogyan épül fel? Mi múlik a kapcsolatokon és ezek tervezése vajon a kreatív alkotás része-e, mint ahogy a kötet elkészítésének mozzanatai az alkotó folyamat részeiként értelmezhetők, vagy azoktól függetlenül, mintegy leválva a szerzőről történnek meg.

Online világom új univerzummal bővült, amikor rátaláltam egy weboldalra, ahol felleltem a titkot, amely birtokában szuper könyvet írhatok, adhatok ki és adhatok el.
Feltételezem, több ilyen oldal is létezik, én azonban a biztos siker tudatában megálltam az elsőnél. A mű elkészítésének konkrét lépéseiről nem szól a fáma részletesen, mert az oldal főszereplője — mint az később számomra bizonyítást is nyert — a könyvről mint objektről és mint tartalmat hordozó szellemi táplálékról egészen másképp gondolkozik, kifejezetten hézagos ismeretekkel rendelkezhet a szépirodalmi könyvek születésének lehetséges körülményeiről, de véleménye és tanácsai a tárgykörben ennek ellenére határozottak, mondhatni igen egyértelmű az iránymutatása. Az egyértelmű jelen esetben egysíkút is jelent. Határozott felütéssel indít a témakörben, amikor az általa feltett kérdésre — miszerint mit kell tenni a szuper könyvötlet megírása, kiadása és ebből bevétel szerzése célok megvalósítása érdekében — adott válaszaiban az általa nyújtott szakértői segítség egészen a magánkiadásban történő megjelentetés ellenértékének spórolás általi megteremtésének mélységeit is érinti.
A mélység itt szó szerinti mélységet jelent. S amikor azt hisszük, már egy mélytengeri árok szintjén vagyunk, tudjuk, hogy innen is van még lejjebb. Nem árt szem előtt tartani, hogy az ilyen és hasonló oldalakat tudjuk kellő távolságtartással, kellemes tanácstalansággal és humorral kezelni, még akkor is, ha sokak számára az általa ajánlott felszínes megoldás elég, és éppen azért, mert az általa ajánlott megoldások hiányos ismereteken alapulnak, sok esetben az emberi hiúságra, az önismeret hiányára és a bevétel szerzésének eltúlzott szerepére alapoznak.
A weboldal főhőse az első könyvénél pontosan tudta, hogy kinek lesz kincset érő a benne lévő információ, s ebből kifolyólag nem okozott gondot számára annak eladása. Megjegyzi, hogy a regény és a vers esetében más a helyzet, mert hát arról fogalmunk se lehet, azt ugyan kinek lehetne eladni. Természetesen ezen az oldalon nem boncolgatjuk a témát, hogy a szakkönyv mitől az, hogy annak írója kiféle-miféle szerző lehet, feltételezzük, hogy az adott konkrét téma szerzője szakkönyvíró, míg az olyan homályos műfajok mint a fentebb említett szépirodalmi tartalmak esetében a helyzet reménytelen. De! Van megoldás! Fontos tanácsok jönnek, amelyeknek alapvetően semmi közük magához a könyvhöz, marketing iskola konyhanyelven, egy nem épp felszerelt konyhából kiindulva. Később persze olvashatunk hasznos tanácsokat a költségeket érintően, pl. megtudjuk, hogy a címlapot és a tördelést érdemes szakemberre bízni, aki ezért 12-20 ezer forintot kér, hogy érdemes digitális nyomdához fordulni, ami már 10 példányt is kinyom és ha eladtad, rendelhetsz még, vagy hogy az Országos Széchényi Könyvtárnak be kell jelenteni a könyv megjelentetését. Főhősünk ennél a pontnál felteszi a kérdést, hogy vajon érdemes-e egyáltalán kiadót keresni. A napnál is világosabb, hogy szerinte ez fölösleges időhúzás, a legfőbb indok, hogy a magánkiadásnál a bevétel sokkal nagyobb lesz. A tanácsok sorában az utolsó körben arról szól, hogyan adjuk el a könyvet. Itt gyakorlatilag megismétli a fenti marketingötleteket, majd megóvva olvasóját a túl sok munka okozta túlterheltség okozta félelemtől, megjegyzi, ez a modell sokkal egyszerűbb, a szerző sokkal jobban jár, mivel még az éhhalál előtt híres és gazdag lesz. „Aki eztet elhiszi szamarabb a lónál”. Most nagyjából a Puerto Rico-nál még alig feltárt mélytengeri árok 6000 méteres mélységébe értünk, ami a kommentek és a rájuk adott válaszok elolvasása után további méterekkel gazdagszik. Hogyan áljak (sic!) neki a könyv megírásának? Van olyan kommentelő, aki bár nem érti az egészet, elfogadja és az iránymutatás szerint csinálja. Egy újabb alany nem szeretné a fejében lévő rengeteg témát veszni hagyni és ebben kér segítséget. Nem tudni a válaszok azért olyanok amilyenek, mert a kommentelő nem értené meg csak a butított verziót, vagy ez az egész egy butított verzió, gagyi 2.0, ami leendő önjelölt irodalmárok és szakkönyvírók sorával hiteti el, hogy van keresnivalójuk ott, ahol valójában nincs. Nem baj, a sikertelenség kezelésére is van jó pár megoldás, s mivel a sor végtelen ebből főhősünk számára jó bevétel képződhet, hiszen ez a legfontosabb.

Mivel az idei műhelytábor témája a szöveg sorsa és élete, a könyv létrejöttének lehetőségei, a születés pillanata, talán nem árt, ha kimondva és kimondatlanul is elvetjük a fentiek szerint szervezett lépéseket, még legnagyobb elkeseredésünk, vagy türelmetlenségünk idején is. Ennek érdekében gondolkozzunk el:
− ha szerzőtársak, vagy akár a magunk viselkedési repertoárja nyomokban a fentiekre hasonlító vagy azokkal erőteljesebben szimpatizáló viselkedésjegyeket tartalmaz,
− ha teljes lelkesedéssel magunk is elindulnánk és így indulnánk el a fentebb vázolt úton,
− ha nem tudjuk vagy akarjuk a fentieket cáfolni,
− ha teljes mértékben elutasítjuk a fentieket,
− ha úgy érezzük, hogy már van munkásságunk, vagy ha azt érezzük, hogy éppen még nincs.

Értsünk meg, fedezzünk fel néhány dolgot a fentiek alapján.
− Amikor szerzők fordulnak hozzánk és úgy érezzük, a Marsról jöttek, akkor nem onnan jöttek, csak ilyen és ehhez hasonló oldalakon is készültek a kilövésre.
− Amikor kiadókhoz megyünk, és azt hiszik, a Marsról jöttünk, akkor nyugtassuk meg őket, hogy nem játszik a vörös bolygó, legfeljebb a bolygó hollandi.
− Amikor kiadókhoz megyünk és mi hisszük azt, hogy a Marsról jöttek, akkor lehet, hogy nekünk is tanulmányi kirándulást kéne tennünk ugyanott.
− Amikor a múlt évben a blogirodalomról és a közösségi oldalakon közétett irodalomról beszéltünk és most netán párhuzamot vélünk felfedezni bizonyos dolgok között, akkor vegyük észre: „Mégis, alanyi szerzőnek siralmas őneki, ha kétségek gyötrelmében él. Pedig, hej, de nem kellene olyannyira görcsölnie, hiszen az élet s a világ a maga természetességében változik, mondhatni, fejlődik, aminek egyik, hangsúlyos következménye, hogy kommunikációs eszközei és a kommunikáció formái is változnak, mondhatni, fejlődnek. Alkalmazkodóképességben mér a lét, ha igazságos, ha nem − ez az a faktum, amibe bele vagyunk vetve. Paranoia tehát, ha korunk alkotója az alkotástárolás és -hordozás új formáiban nem bízik, ha nem hisz a jelszók erejében, ha kínosan feszeng az áram- és hálózatfüggő alkalmazásokkal vezérelt eszközök használatakor. Az nem elegendő ok a keseregve remegésre, ha megsérül, eltűnik, törlődik egy szükségesen fontos fájl, egy úgynevezett anyag, még az sem, hogy a félkész mű is hozzáférhető, hiszen cserébe majd készen elvileg korlátlanul meg- és szétosztható. Különben is, leégni vagy elégni minden képes.” (Berka, Spanyolnátha 2015/4)
− Emlékezzünk rá: „Ma egészen más a helyzet, látszólag minden jobb, minden egyszerűbb. A kommunikációs tér mindenki számára adott és nyitott, nincsenek adminisztratív akadályok, bárki, bármit kinyomtathat, ki sem kell nyomtatnia, ott van az internet, a legegyszerűbb kommunikációs tér, ahol bárki bárkinek üzenhet, műveket oszthat meg, nincs tehát szükség mindenféle furfangos módszerekre, hogy versünket, novellánkat, beszkennelt képzőművészeti alkotásunkat, vagy zenei szerzeményünket megosszuk a közönséggel. A kommunikációs tér adott, legfeljebb pénz kérdése az, hogy mikor, milyen művet teszek közzé, de valójában pénz kérdése sem, hiszen egy-egy blogot elindítani, ehhez nem kell nagy befektetés. Az adott blogra műveket felhelyezni szintén nem jelent igazi kihívást.” (Petőcz, Spanyolnátha 2015/4)
− Tartsuk mindig szem előtt!
„Nem minden irodalom, amit leírnak,
nem minden irodalom, ami valakinek
tetszik. Hogy mi az irodalom,
azt én mondom meg. Nem te és nem ő.
Nekem az irodalom mondta meg.
Ő maga súgta meg magát. Te még sohase
sugdolóztál az irodalommal?

Irodalom az, ami megmondja magáról, hogy mi,
megmondja rólam, hogy ki vagyok,
megmondja rólad, hogy ki vagy, megmondja őróla,
hogy mért hazudja másnak magát, mint ami.” (Vörös, Spanyolnátha 2015/4)


Mi a siker általában? Mi a sikerkönyv és mi a könyvsiker közötti különbség? Hogyan befolyásol minket az online média, a könyvmarketing? Ismerjük-e, tudjuk-e, tudatosan alkalmazzuk-e? És a legfőbb kérdés, hogy íróként foglalkoznunk, foglalkoznotok kell-e mindezzel?

Mi a siker?
„Kedvező végeredmény: olyan helyzet, állapot, vagy következmény, ami korábbi elvárásainknak, tervünk elért céljaként megfelel, és arra tudatosan törekedtünk, szándékunk irányult rá.” (www.wikiszotar.hu)
„A siker definíciója általában valamely pénzügyi gazdasági mutatókkal jellemzett rövid- vagy középtávú cél megvalósulása” (www.uzletresz.hu)
„Ha úgy közelítjük meg a sikert, hogy annak egy állandó állapotnak kell lenni, és nem egy időszakos érzésnek, akkor talán az lehetne a legjobb definíció, hogy „a sikeres élet az, ahol jó felkelni, és jó lefeküdni”. (www.lelkititkaink.hu)

Mi a sikerkönyv?
A legjobban fogyó könyv. Bestseller — a „szerző kultusza”? „A bestseller és a kommersz kifejezéseket egyesek azonos értelemben, gyakran lekicsinylően használják. Egy könyv bestseller volta önmagában nem jelenti a mű „értékességét” (például hosszabb távon érvényes tartalmat, maradandóságot), csupán a közönség érdeklődését vagy állítólagos érdeklődését jelzi — amely kétségtelenül fontos, hiszen a könyvek (és hasonló árucikkek) a közönségnek készülnek, de ezt a figyelmet esetleg csak a mű ismertsége és médiatámogatottsága idézi elő” (www.wikipedia.hu)
„A bestseller irodalom körüli időzés felveti általában az irodalom mint termék fogalmát, árucikként való meghatározását, ám nem mentes attól a hipotézistől, hogy egyes kiemelkedő példányszámot elért könyvek szerzői valamilyen módon kevésbé vagy nagyon is jelentős pozíciót foglalnak el „az irodalmi mezőben” már a bestsellerek megjelenése előtt, esetleg nem függetlenek írójuk kulturális - politikai viszonyaitól, ugyanakkor újraolvasásuk és kritikai fogadtatásuk tanulmányozása tágabban szolgáltathat tanulságot az irodalomértésről és annak történetéről is.” (Varga Virág, 2010)

Mi a könyvsiker?
Az írásművek szerkesztett, nyomtatott közzététele, amely a szerző szűk vagy szűkebb köre által ismert pozitív visszajelzéseket hordozó matéria (első kötet!)? Hírnevet biztosító eredmény, amely nem csak szellemi síkon, de anyagi téren is megtérült befektetés? A kulturális közbeszéd tárgya? Bevételt jelentő forrás? Elismerést jelent, tiszteletet kelt, rajongótábort épít? Időtávban rövid, közép vagy hosszabb, egyszeri, vagy megismételhető? Váratlan? Tudatosan felépített és szervezett munka eredménye? Kapcsolatok végterméke?
„A könyvsiker a háború előtti Magyarországon egyszerre biztosította a viszonylagos hírnevet és jólétet a könyvek szerzői számára, paradox módon azonban hosszú távon, néha még a szerzők életében, különösen pedig haláluk után nem sokkal elfeledettségükhöz vezetett” (Varga Virág, 2010)

A weboldali esetek feltételrendszere
− Mindenki tud írni, mindenki tehetséges, aki nem, az belátja, hogy nem az, következésképp nem próbálkozik.
− Mindenkinek alanyi jogon jár a próbálkozás lehetősége.
− Az előzőt továbbgondolva szakkönyvet az írhat, aki tudja, hogy szakkönyvet akar írni, mert: úgy véli, rendelkezik a megfelelő tudással, vagy éppen olyan élethelyzetben van, ami feljogosítja erre, a szakkönyv közönsége jobban behatárolható, mint az irodalmi alkotás közönsége.
− Nem létezik a saját történéseire reflektáló, egymással összefüggő eseménysorokat is tartalmazó irodalmi közélet, vagy ha létezik, akkor az amúgy is nagyon bonyolult, kár vele bíbelni.
− A kiindulópont a szuper ötlet ténye és mellékes a konkrét kivitelezés módja.
− Az ajánlott módszerek általánosságban minden viszonylatban érvényesek és eredményesek.
− A tehetség kiváltható a szorgalommal.
− A fő cél a bevétel szerzése az eladás által. A termékminőség másodlagos.
− Annak van tekintélye, aki a megadott darabszámot hozza, lsd. eladott példányok, vagyis a tömegkommunikációhoz tömegtermelést kell rendelni.
− A tanácsadó által ajánlottak kritika nélküli elfogadása, a tanácsadó szakmai kompetenciáinak túlzott hangsúlyozása mellett.
Az esettanulmány indokoltsága
− Általános, terjedőben lévő, kihatással bíró jelenség, amely nem csak közvetett, de olykor közvetlen hatással is van, pl. alkotói honlapok, blogok, álszakmai fórumok, rendezvények, önszerveződő közösségek által gerjesztett nem kívánt folyamatokban.
− A tanácsadói oldalon ugyanakkor a jól kiválasztott és megfelelően szegmentált célközönség számára megfelelően tálalt információk elhelyezése, a felfedezett piaci rés folyamatos lefedése, tudományosság, szakmaiság érzésének keltése. Ez haszonnal adaptálható pl. írói kurzusok esetén.
− Egyszerű eszközök, hatékony befolyásolás, közösséghez tartozás élményének megteremtése.
− A felvevő piac szereplője a hiányosságok miatt tévesen pozícionálja magát, tájékozatlan, de más piacon is szeretne megjelenni. (Kreatív íráskurzusok, írótábori jelentkezések, kötettervekkel kiadói megkeresések, publikációk elhelyezési kísérletei.) A visszautasítás miatti negatív hatás azonban nem az eredeti tanácsadóra mutat.

Alkotóként is felelősek vagyunk a szövegek sorsáért, életéért, felelősek, hogy a könyv, amelybe rendezzük őket, milyen ívet fut, olyan-e, amire szerzőként büszkék vagyunk, kísérlet, projekt vagy önálló entitás. Egy, a születése pillanatától már megalkotójától is külön életet élő dolog, amelynek életére hatással lehetünk. A kötetrevalóság az életrevalóság szinonimája is, s ezért a felelősség különösen nagy. S nem árt, ha tudjuk, jelen esetben az életrevalóság nem egyenlő a termékárazással, a polcra kihelyezéssel, a pénzcsörgéssel. Életrevaló az, ami hosszabb távon, meghatározó módon jelen van, helyet követel magának és időtálló módon megtartja azt.