Spanyolnátha művészeti folyóirat

Zsille Gábor

Bélucika szilvás vára

SZ. PRÉDA SZÁNALMAS ÁTIRATA (Részlet)


PRÉDA

Béla, Béla,
kivirágzik a tél, a
Pó jege felenged,
adok neked kelengyet,
ha lehetek melletted,
a tél, a Pó csörgedez,
ős-asszony hasam degesz,
Béla, Béla, Bélucika,
kitágul a galakcika.

BÉLA

Szilvás váram téged áhít,
levetette víg ruháit,
szilvás váram csak komorlik,
nincsen benne komornyik.

PRÉDA

Nem kell napfény, sem víg ruha,
csak te kellesz, ó, Béluka,
nem kell nékem bazsarózsa,
sem a török basa rúzsa,
te kellesz csak, szőrös tarkód,
komponista Béla Bartók!

BÉLA

Jössz-e, jössz-e, Prédika?

PRÉDA

Bélucika!
Elhagytam az apám, anyám,
kitagadtam a nyám-
nyilám,
hátrahagytam őtet árván,
mert te vagy az új szivárvány,
Béla, te ős, te vagy hazám,
te vagy a hegy hunok
nyilán,
meghalok én érted lazán —
ki fejti meg, főleg én nem,
mért nincs nekem vőlegényem.

BÉLA

Mit látsz, mit látsz, Prédika?

PRÉDA

Ez hát a vár, szilvás várad,
köszöntsd benne új arádat!
Könnyes a fal, rá se rántok,
mi leszünk az avangárdok,
véres a fal, én nem bánom,
csak te légy a Sandokánom!

BÉLA

Nézz jól körül, Prédika!

PRÉDA

Jaj, milyen szép szilvás várad,
ragyog benne lila füled,
két szép füled csak úgy mered,
a tenyered meg húgymeleg.

BÉLA

Félsz-e, félsz-e, Prédika?

PRÉDA

Két szép füled csak úgy mered,
súgok valamit közibük,
belezeng az Északi-Bükk:
szilvás várad, lilla füled,
szilvás vállad, lila füred,
nem élhetek már nélküled,
ha te innen most kiűznél,
megfagynék egy tábortűznél.
(És így tovább.)