Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Izabella

Észrevételek szemeimmel és egyéb el nem hanyagolható érzékszervekkel

— avagy az én népi szürrealizmusom —


nem napokban mérjük az időt
hanem a göncölszekér sétájában
ami „teljesen mindegy, milyen sebességgel halad”

(elinduláskor)
azt kérdezi, mire számítok
s várja a választ
s én anélkül indulok útnak
a hőség közepén
a síkság közepére

(közjáték)
olyat hallottam ma
amitől legörbült a szájam
de neked el nem mondhatom
egy majdnem titok
s mint ilyen
csak azon jár a gondolat
hogy megszegem
mert a titok
már csak ilyen
(megérkezés)
mi zajlik a fejemben? ez volt az első kérdés
mit észlelek?
megértené a szemed?
megértené a szemed
ez itt a táj
ez itt a sík
fekete lovak
fekete víz
okos szemekkel szemezünk
órákat egy helyben ülünk
s többes számban bölcselkedünk
és petőcz tanárúr azt üzeni „a kaja kiváló”
csak így

a VassTibi (magamban titokban Tibcsinek hívom néha)
azt mondja nekünk könyvszerkesztés ügyben
„mit csinálsz ennyi év után? hát, keresed magadban a hibát”
aztán felolvas a Berka meg a Székelyhidi meg a Berka meg a Székelyhidi
meg a VassTibi felülolvassa magát
én meg csak merengek

(késő esti körbenézés)
éjfél előtt

a séta rövid volt
egyedül
a csillagos tengerég alatt
kivilágított por út
fű meg az alföld
éjszakai fürdőzők kacagása
nem messze
egyedül
mit keresek én itt
éjfél előtt
csak gólyákat látok alunni egymagukban

csillagos égbolt

lent is sík a táj
fent is sík a táj
csak épp fehérrel teleszórt pontocskák
mint valami bárányhimlős test
adják ki a csillagokat
ma este


(új nap beindulása előtti megfigyelések)
gőzös korareggel
nehezen indulok neki
este dohányoztam, pedig nem szokásom
most sajnálom a tüdőm
s hogy megterhelem
lassan csoszogva futok
semerre sem erre
és figyelem a tájat
még mindig lefoglal a síkság
lábaim örülnek a dombtalanságnak
hallgatom a csalitos neszeket
agyam történeteket sző valahogy így, sután:
...a nő kocogva szaladt
a kukoricás szélén
az őz elkésve iramodott az erdő felé
nézték egymást egy pillanatig 
ahogy megtorpant mindkettő 
egyik sem volt épp odavaló
a késő reggelen...
közben valamiért szürreális lenyomatokat találok erre-arra
mert én mindig megtalálom ezeket

(műhelymunka is lett belőle)
félcipő
szép
mint a kukoricásból előbukkanó szarvasnyom
mellé elhagyott
döglött negyvenegyes fekete félcipő


szeretek tanulni
felfedezni új világokat
énbennem
tebenned
ülök és figyel(l)ek

TALÁLKOZÁSOK
Szép, mint....
- variációk -

az első ránc

szép
mint az első ránc a öregasszony szoknyáján
amikor
ráül a wc deszkára reggelente

a légykukac
(M.Zs.nak)

szép
mint a légykukac ficergése a sülthúsban
amikor
lenyelem

a mosoly 
(VassNórinak)

szép
mint a kacskaringós mosoly és meleg szemek
kirántott
ömlengése
vacsora után

meg aztán Byron-on is eltűnődöm
hogyan vágdoshatnám össze a verseit
eggyé
megtudom, szart se érek
nincs nálam verseskötet
(csak egy regény, de az nem számít éppen)
s akkor dacból előjönnek
a rég megtanult strófák
mindnek az eleje
hogyan lesz itt alkotás?
s ez, alkotásnak mondható-e?
nem vagyok benne bizonyos
amíg meghallom a többieket
Pilinszki és Háy lesz egy verssé
meg ilyenek
(Byront gyorsan pihenni teszem)
azt mondja VörösIstván
„ez nem nagy áldozat, napi 24 órában a versről gondolkodni”
meg
„akkor biztosan őszinte valaki, ha nem tudja miről kell hazudni”
ez tetszik, ez én vagyok (hazudok tudatlanul)

(konzultációk amik közös beszélgetésbe csapnak át)
és már nem kell megerősítést hallanom mindenáron
hogy azt gondoljam, érek valamit
de bizonytalan kezdőként

hogy azt mondják
„ez erős”
meg ilyeneket
s aztán már a szemem is látja a hibát
az ellenpont miatt


nem szeretek új kellemes társaságot látni
mert többet akarok
önzőn
több időt
és hallani a történeteiket
életről
s hogy ők hogy küzdöttek meg
nem szeretek új kellemes társaságot látni

(egyéb szürreális megfigyelések eznap)
az étterem nevű helyre nem engedik be GécziJános kutyáját
oda, ahol:
- terebélyes pókhassal, fecskében, víztől csepegve betérhetnek illetők
- mackótemető (és bohóctemető is egyben) a falon s méretes légypapír a reklámcégér
- a morcos meg lassan csoszogó főnökúr nyakába’ digitális hőmérő remeg
(az állatklinikán is ilyet használtunk kutyák hőmérőzésésre, ez jár a fejemben
Ági azt mondja, ez húshőmérő — de ez sem segít)
- az étel mire büszkék: csapnivaló ma, s ez már bizony eufemizmus
- s ezt a csapnivaló eledelt egy zárt ponyva alatt fogyasszuk, légszomjjal leöblítve

összegzés: jó, hogy nem vagyok filozófus
gyászos következtetéseket vonnék le
önnön hülyeségeinkről

(az esti tivornya)
a felolvasás után
kitesszük magunkat a vérszívók kényére
kedvességből elvisszük őket ingyé’ a bárba
legyen egy jó napjuk nekik is
és az alkohol
mégiscsak összehozza a társaságot
azt
melyet amúgy is ismerek
hol van a másik fele
merre járnak?
külön utakon?
én nem lubickolhatok

hűs az éj
kellemes
vajon reggel mire ébredek?

(a másnap)
azért a Petőcztanárúr mégiscsak ismerős
szinte tudom szófordulatait „kiválóóó” meg „háááát ez zseniááális”
azon a fura kis orrhangján kuncog hozzá
ma azt mondja
„az irodalomról azt gondoljuk, hogy egyéni sport”
bizonygatja: csapatjáték
körbenézek
körbe nézek
tükörbe nézek

(csak egy feladat, igazán megszoktam a tanárúr kihívásait)
Levél a kékszeműhöz
(szerelmeslevél költőurakhoz, szemlesütve felolvasandó nekik)

mondhatok-e magának én
valami olyasmit
ami nem illik
itt és most
de tegnap sem illett
pedig már
akkor is bújkált
bennem
a maga
gondolatja

miközben tudom
hogy a szíve
és a lelke
meg a teste
a léptei
az útja
nem keresztezik enyémet

látja szememben a tüzet?
vagy csak azt gondolom
hogy úgy néz rám
és azt üzeni
amit csak maga lát meg én?
amit csak maga lát
meg én


/ez egy fotó is lehetne, amit nem készítettem végül el/
az ablakomból látni a háromszinű rétet
van benne sárga meg fehér meg kék virág
GécziJános meg is mondja a nevüket 
(vad-sárgarépa, cikória meg még valami katánkóró talán)
jobbra a poros út elején
vagy öt szelektív kuka
szelektíven büdös
na, itt megáll a két pompás fekete ló húzta kocsi
a bakon egy öreg egy fiúcska
hátul cigizik egy egyén
pont a szelektíveknél állnak meg
figyelem mi lesz
(zsigerből lerohannék 
összekenném a kezem a habos lószaggal
hogy emlékezzek
szabadnak születtem én is)
az öreg a bakon mintha telefont nyüsztetne
(pokemón go-zik talán?!)
(egy este a diákok felolvasásaival)
azok mi vagyunk
és én (szokásosan) izgulok
de VassNórira nézek: mosolyog
törökül akarnám a versemet mondani
de nem tudok törökül
pedig ez a vers úgy szép

a fürdőzés lemossa az izgulást
bár nekem csak talpam ázik
egy kis itóka is besegít
békákat is hajkurászok
nem nőttem fel még igazán
az ifjúság ott belül kavarog
még visszafogott
kitörni kész
aztán a teraszon
miután elültek a szúnyogok
előkerül a kisüsti
a MolnárZsolté Zalából
körbejár
szájról szájra
mintha egy csók lenne
és csak hallgatom a férfinépet
komolyan a múltról
hevesen
(ez teljesen megőrjít)
a lábacskám is fázik
és arra gondolok
a ma ifjúságának lesznek ilyen ikonok?
akikre harminc, negyven, ötven év után
is lehet utalni
és még meg is értjük?
és kérdem, kik lennének MA ezek?


(búcsú a gólyáktól)
gólyát mentem lesni
a bárányhimlős éjszakán
álldigáltam egy fa alatt
rugdaltam a füvet
buta kisgyerek módra dacosan
és azt képzeltem
a gólya is lát engemet
a messzi villámlások fényében
miközben
torkom körött
repdelt
valami éjszakai szúnyog
a véremért
(mindenemért)
és a vadállat
meg akart ölni
ahogy én őt
ugyanúgy
szívesen cafatokra szedtem volna
mert a zúgása hangos volt fülemben
mint ahogy a szívem zakatolt
de felnőtt módra
elhesegettem
a hangja még mindig itt dalol
(osztálykirándulás fíling)
az ember nem azt csinálná, mint máskor
kiszabadulva
össze vissza ficánkolna, mert szabad
mármint, mert lehet
aztán éjjelekig dumálna (alvás helyett)
viháncolna
(és nem bánná, hogy más nem tud aludni tőle)
és éjjel közepén szalámis zsemlét enne
csókolózna is titokban
meginná a borzalmas ízű bármiféle whiskyt
egy ágyban alunna a barátokkal
és reggel úgy tenne
mintha mi sem történt volna
mintha a göncölszekér ugyanúgy haladna
mint azelőtt
...pedig az megállt az éjjel egy pillanatra

(uccsó rész)
hát, szóval
reggel kiderül
az ember mégis felnőtt
nem kellett volna pálinkálni, füstölni, hajnalig nem alunni
mert most jön a szomor
és az előadás
amire illene figyelni
és agyműködést szimulálni
ni
pár pohár kávéval később sem indul be igazán
GécziJános próbál bevonni minket
de csak kék szemek jutnak az eszembe kérdésére
meg hogy a „Léghajó és nehezéke”
igazából napló
(ez is az lenne)

még el sem kezdődött máris vége
hová tűnt minden olyan hirtelen
jön a vihar, talán így búcsúzik a sík
(bár ez túl nyálas, eh, tök mindegy ma)
a sárgaleves jólesik most
a hőmérőről kiderül termálvizet mérnek vele
mert pontos
(de a kutya seggébe szánt ötlet is kiváló volt szerintem)

elköszönéek, puszik számontartva, utas-cserék
ej, megszöknék ezelől
elszöknék igazán

és képet nem készítettem, végül
közben a szivem sajog
még a metrón is azt hiszem
beleszakad