Spanyolnátha művészeti folyóirat

Gal Gjurin

[Cím nélkül]

A délelőttöket most délután töltöm el, ahogy tudom
és van rá módom. A télikabátomban párizsiasan helyet foglalok
egy ljubljanai borozó előtt és a lányokat figyelem,
mintha ez egy olyan dolog lenne, mellyel foglalkozni érdemes.

Legtöbb figyelmet az arcuknak szentelem.
Arcuk épp olyan különböző, mint a mellük –
lassan eltűnnek, egyre inkább egymáshoz válnak hasonlóvá.

A mozgó lábak nyüzsgését nehezen viselem, melyek minden
irányba szétfutnak, mint az össze nem függő filmkáderek.

Majd ismét azon gondolkozom, hogyan fog majd egyszer a ljubljanai
talajvíz magába szívni. A Èopován  sokat dohányoznak manapság.

Cigarettával melengetik magukat az emberek. Kellemesen
hideg van; láthatóvá válik mindenkinek a lehelete.