Spanyolnátha művészeti folyóirat

Disznóvágás

Késre van szükségem, jól megélezettre, és cigarettára.
Aztán kora hajnalban indulunk majd, még sötétedéskor,
a fagyott decemberben, a szomszédhoz, te a kötelet hozod,
te pedig a véreslábost.
A régi katonai bakancsok a legjobbak
és az éhgyomor, hogy a szilvapálinka szépen lefolyjon.
Aztán néhány percre kemény, nyugodt karokra lesz szükségem
és erőteljes érverésre, nehogy a disznó felkoncoljon,
amikor felordít.
A katlanból pára füstölög,
gyantaszag kúszik a levegőben.
Aztán vigyázz, hogy pontosan a főérbe döfjed.
Vigyázz, hogy minden vér kifolyjon.
Ne ellenkezz.
Ne gondolj a lábra, ha a lábra gondolnál,
az kirajzolódik a szívedre.
Amikor majd a kádban fekszik, a hátán, leforrázva,
kinyújtott csülkökkel, már világos lesz.
Aztán eljönnek a rokonok,
tiszta, világos kötényekben,
és egész nap
szorgosan dolgoznak majd..
Estére mi visszatérünk, amikor ismét leszáll az éjjel.

Teríték nélkül

Nem fogok hozzád szólni.
Elzártam a nyelvem, neked ajándékozom a kulcsot.
Kinyithatod az ajtót és kipakolhatsz.
A napok formái jelentéktelenné lettek. Az éj
már nem ragad a szemeimre. Este kimegyünk.
Senki se fürdik. A halak egyre simábbak,
egyre szélesebb köröket csinálnak, a rothadt hálók
a parton egybenőnek a fövennyel, elképzelem
a hajókat, amint zátonyra futnak, még a virradat előtt, halkan,
mint ahogy a homokórában az apró homok,
amely számból a szádba forog.
Ne állj a szélben. Sohasem fogod minden fényecskéjét
megszámlálni ennek a helynek. Egész nap esett a Nap
és most a házakban pihen, szétporladva.
Add ide a kezed. Jóllehet túl sokat cigizünk, teli tüdővel
lélegzünk és melleid olyanok már, mint az arany.
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a világ megtelt
és hogy még mindig bőven van benne hely. Holnap
reggel is, amikor majd felébredsz, az új vágyaktól
besózva és megszépülve, és reggelizni jössz,
nem fogok hozzád szólni. Teríték nélkül
fogunk étkezni.