Spanyolnátha művészeti folyóirat

Miklavž Komelj

Vers Barbarának

Hol hagyjak neked nyomokat? Aki engem valóban
látással lát, akinek teljesen felfedem magam,
az észre se vesz.
A sötét fűvel benőtt sötét legelőkön rám úgyse lelsz,
sem az égető napon, sehol se létezem.
Itt, a halottak közt, élő nem vagyok, se halott.
Eltévedtem, eltévedtem a halottak szobáján át,
magamban beszélek, anélkül, hogy hangom hallatnám.
Itt, a halottak közt, csak néhány halott létezik,
itt van a legtöbb olyan ember, mint amilyen
én magam vagyok.
Olyanok, mint amilyen nem én vagyok.
Olyanok, mint amilyenek nem ők. Nem vagyunk.
Még az is, aki átlát a halottakhoz, nem minket lát.
Semmilyen vigaszt, hogy nem tévedtem el, nem hallok,
és semmiféle vigaszt se, hogy eltévedtem.
De neked mégse hazudhatom, hogy semmit se hallok,
amikor borzalmadban hallgatsz és suttogsz.

***

Kegyes kis üdvözletem neked, én kedves Halálom!
Ha már megénekeltem a nevesincs helyzetet,
akkor már téged is, hiszen nőies alakban létezel
és születésem óta te vagy az én álmom

hogy szeretjük egymást, sehogy se leplezem,
s tudom, hogy majd lelkem rajtad keresztül lép be
a magam egy új és fényesebb részébe,
s a végső gyötrelem is gyönyörömre lesz nekem.

És ha mögötted üresen állna egy vulkán,
vérem még inkább kedvelne téged,
jóllehet tudatosan, nehogy megmeneküljek.

Kérlelnélek, mint szeretőm s anyukám,
hogy szemem kezeddel védjed,
s így a semmi rettenetéből sohase részesüljek.

[Cím nélkül]

***

Sóhajom elillan,
melyet halálos órámra
spóroltam.

***

A lovacska, melyen a Halál lovagol, csupa báj.
Nem fekete. Fehér, csupán árnyéka van.
S ha kettőnk testét most eltapossa,
sohasem láthatjuk majd e világon egymást.

Jóllehet rá várunk, magamhoz nem kéretem
és gombócot érzek a torkom közepe táján.
Hogyan kívánnám, bárcsak meghalnál? –
E képzeti terveket isten ostorával elverem.

Annyira méltatlan vagyok hozzád, hogy leginkább
hívnám a Halált, hadd jöjjön el, de csak értem.
De ha előtted halok meg, szerencsétlen lesz a léted.

Szaladjunk inkább a zöld füvek közé.
Engedjük meg Istennek, hadd uralkodjon odafenn.
Egy pillanatra itt és most a létezzünk örökké.