Spanyolnátha művészeti folyóirat

Köves István

Nem kérdezni a legnehezebb

Tárt ajtó előtt tétovázni?

Mi szorít ökölbe egy segítő kezet?

Elhagyni a kínálkozó metrumot, miért?

Mindig a bot vége a legnehezebb.

 

Színező zeneszó, csengés-bongás,

Ihletet hitelesítő aranyfedezet,

Ahol fülsértőn a csont törik?

Mindig a bot vége a legnehezebb.

 

Vélhető már a félhető jövő,

Ahogy omló házon kiálló féltető lebeg,

Vagy ázott teafilterek a múlt levében.

Mindig a bot vége a legnehezebb.

 

Most van a soha, és itt van a sehol,

És valószínűleg nem lesz holnap veled,

Amikor már a nincsből is adnál.

Mindig a bot vége a legnehezebb.

 

Magányos ragadozók kóvályognak

Lerágott, fehérlő borda-kosarak felett,

Pendül a szögesdrót, a pengetaréjos.

Mindig a bot vége a legnehezebb.