Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Lea

Mélabús cigarettacsikk

A füst beleette magát a kanapéba.

 

A festék mállik az ajtóról,

a plafon omlik.

 

A legyek, mint trófeák,

mereven tapadnak a tükörre.

 

A zenét lekapcsolták,

a függönyök elhúzva.

 

Ez is csak várakozás —

semmi beteljesülés.

 

Senki nem keres minket.

Ezek vagyunk.

 

Kormos arccal, vakon mosolygó

őrültek és bolondok.

 

Pontban

barna hosszú kabátban.

 

pontban kilenc negyvenkor.

 

vársz a parkolóban, mint mindig.

 

beszállok az autódba.

 

cigarettával kínálsz.

 

kezed remeg.

 

remegsz.

 

pontban kilenc ötvenkor.

 

elfogadom.

 

és elindulunk.

 

Zongora

A nappalidban volt egy

csontszínű zongora.

 

Ha unatkoztunk lenyomtunk

egy billentyűt.

 

Dúdoltunk is mellé.

Emlékszel?

 

Tudod, csak hogy

valami megtöltse budai

bérlakásod,

dohos csendjét.

 

Akkor még mindketten

szépek voltunk.

 

Ősz volt.

 

Egyre kevesebbet

láttalak.

 

Nem tudtam aludni.

 

Most sem.