Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vidéki Bianka

Tequila sunrise

A Kazinczyban kezdünk. Az ikrekre szokás szerint várni kell, toporgunk a mínuszban, a többiek Gy. felől kérdeznek. Szakítottunk, mondom, mire egyből indul a huhogás, hogy tessék, még meg se csaltam. Őt se. Pedig mennyivel jobb lenne most az egómnak, ha… Dobolnak a műkörmök a halántékokon, mindig is lúzernek tartottak.

Teddiék negyven perc késéssel és rossz hírrel érkeznek, a helyen, amit javasoltak, zártkörű buli van. Az újabb tuti tipp egy Opera közeli disco, kopogunk végig a macskaköveken. Nem kellett volna tűsarkúban jönnöm.

A discoban retro a műsor, BKV-ellenőr kinézetű arcok lazulnak Tina Turnerre. Öt percet se maradunk. A ruhatáros kiscsaj leplezetlenül anyázik, Szeri, aki négy év London után először jár újra Ká-Európában, padlót verdeső állal hallgatja, amíg ki nem rángatjuk az utcára.

Orsika bújja a telefonját, pillanatok múlva diadalmasan jelenti: szinglik éjszakáját tartanak két saroknyira. Ott a helyünk.

Útközben benézünk a romkocsmába, ahol Nikol összejött a papnövendékkel, akivel hét hónapig jártak. Egyéni csúcs. Távol-keleti turistacsoport szállta meg a helyet, keringünk a szelfibotok erdejében, hamar belátjuk, hogy esélyünk sincs a pulthoz férni. Lépünk.

Két tizenéves a zebráról próbálja levizelni a hirdetőoszlopot. Egy sarokkal arrébb kappanhangú figura hőzöng: valaki belehányt a csaja kapucnijába. Üres pezsgősüveg repül ki egy hófehér limuzin tetőablakán, kis híján telibe kapja a harisnyáját igazgató Nikolt. Hajléktalanok veszekednek fél kanna boron. A távolban felvijjog egy sziréna.

Óriási szerencsénkre Zsiri ismeri a kidobót, megússzuk a sorban állást. Míg a rendelésre várunk, szemlézzük az összesereglett szingliket. Felpolcolt mellű nők táncolnak egymással kisebb körökben. Nagy ívben tesznek az elszánt arccal dörgölődzve próbálkozókra, egyre a VIP-páholyokban ejtőző Armani-öltönyök felé pillantgatnak. Mihályné képtelen levenni a tekintetét egy robotmozgású, fejpántos alakról. ’Látod, ez vár rád, ha elválsz’ ordítom a fülébe. ’Menjünk innen, mielőtt öngyilkos leszek’ javasolja a fiatalabbik iker. Nem tiltakozunk.

’Illatos a pinám’ dúdolja a friss levegőtől felvillanyozódva Mika, szakállas pasas kap utána ’Hadd teszteljem, cicám’. Kirántjuk a kezéből Mika karját és vonulunk tovább, fogalmunk sincs hova.

Velúr dílere togói, ragaszkodik hozzá, hogy meglátogassuk. Háborgunk a kitérő miatt, Velúr a vállát vonogatja, ’Ugye nem akarjátok, hogy egy vadidegentől vegyek anyagot?’. Azon töröm a fejem, hol a picsában lehet Togó, próbálom felidézni a világtérképet, de végül csak az Akácfa utcáig megyünk.

Az afrikai bárjába ötnél többen be se férnek, az úttesten várakozunk. Nikol ábrándozva néz befele, ’Te voltál már négerrel?’ kérdi. ’Félek az AIDS-től’, rázom a fejemet. ’Túl sokat aggódsz’, feleli. Ebben, mondjuk, igaza lehet.

Sétálunk ki a Blahára, egy közeli gimnázium végzősei csapódnak hozzánk. Körbe-körbejár a cigaretta. Teddinek, a neves svéd kereskedőház jogtanácsosának beugrik, hogy fiatalkorúnak drogot adni minősített eset, vagy valami ilyesmi. Sietős búcsúzás után az Oktogon felé vesszük az irányt. Néhány hétig nem adhatok vizeletmintát, emlékeztetem magamat.

A körúti pubban terepruhás alak karaokézik mulatósra. Népes társasága mindenkinek elújságolja, hogy nemrég szabadult Szegedről. Távozunk, mielőtt megunnánk Kisgrófót. Azt meg se tudjuk, miért ült az ünnepelt.

’Menjünk a Nyugatihoz, arra az új helyre’ veti fel Orsika, ’a Face-n láttam, hogy Vikkék ott vannak’.

Rövid pihenőre beugrunk a Király utcai gyrososhoz. Rajtam kívül senki nem eszi meg a pitát, január vége van, még kitart a karácsony után kezdett fogyókúra lendülete. Az utcán jut eszembe, hogy elfelejtettem szólni a hagyma miatt. Mihályné ad egy rágót.

Vikkék már nincsenek a Nyugatinál, néhány egyetemista issza okosra magát, meg pót-érettségi találkozót tart egy művészeti szakközépiskola grafikus osztálya. A negyvenötödiket, tudom meg tánc közben. Lerázok egy nyugdíjas rendőrségi rajzolót és megkeresem Nikolt. Épp egy emós kamaszt pattint le, elkeseredetten nézünk össze, ’Gondol egyáltalán valaki azokra, akik nem a fiúkkal vagy az apjukkal feküdnének le? Hol vannak a korunkbeli palik?’ Tényleg, hol vannak? Nyilván éppen otthon basszák el a házasságukat.

A pult melletti asztalra fekete bőrkabátban végződő fej borul. Előtte vérnarancsból napsárgába fordul a pohár: Tequila sunrise. ’Nem ébresztenétek fel?’, int felénk fásultan a mixer. Kuncogva álljuk körül, szorosan, mintha osztályfényképezés lenne. Mellem a halántékát súrolja, kezdek beindulni. Dobunk néhány szelfit. A kirobbanó nevetésre feleszmél, leszerelt, magányos zsaru néz végig rajtunk ködös tekintettel. Megsajnálom. Elveszem a koktélját és mielőtt felhajtanám, elegánsan felé emelem. Az arcához hajolok, nyelvemmel próbálom betuszkolni a kandírozott cseresznyét a fogai közé. Állott hányás szaga van a szájának.

Borvöröset fújok egy alig használt szalvétába, mi a franc?, úgy látszik, a hidegtől elpattant az orromban egy ér. Ücsörgök a kényelmetlen bárszéken, vasízűeket nyelek. Mika áll meg mellettem, műszempillái tövében valódi könnycseppek, úgy teszi fel a negyvenmilliós kérdést, ’Ki csinál nekem gyereket?’. Körbenézek, már csak néhány ősz grafikus és két dán cserediák van szaporodóképes állapotban. Az Erasmus-programosokra szavazok, nézem, ahogy Mika beléjük karolva, elégedetten távozik.

A többiek a Ligetbe indulnak, hívják a taxikat. Nem létezik, hogy velük tartsak, vagy hét kilométert gyalogoltunk az éjjel. Kibújok a cipőmből, vízhólyagos lábamat masszírozom.

Kérek egy italt, figyelem, ahogy a pultos srác vigyázva csurgatja a gránátalmaszirupot a tequila és a narancslé alá. Még nem tud róla, de haza fog vinni. Kivéve, ha messze lakik, mert akkor a raktárban rendezem le. Ez volna jobb, így még napfelkelte előtt hazaérnék.

’Na, mi volt?’ riad majd fel a magzatpózba gömbölyödött Gy., mikor becsusszanok mellé az antiallergén paplan alá. A hátához simulok, mélyen beszívom tarkója illatát, úgy felelem, ’Semmi. Semmise volt.’ Pillanatok alatt alszom el, az éjszaka vér-, dohány-, koktél-, hányás-, hagyma- és ondóízű elegyével a számban.