Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szlaukó László

Egyesült Álmok

Térkép szerint/Bizalom

Turkálok az audiovizuális szemétben: lélekdonor, klímapolitikai államtitkár, igazi partyarc, humánigazgató, evolúciós hagyaték, globális akárhol, stb. - új érthetetlen, legalábbis szokatlan szóösszetételek tiszavirág életű „érdekes” élmények verbális megfogalmazásaként.

Alig látható, mégis az erre érzékenyek számára jól érzékelhető a folyamat, ami észrevétlenül működik a világban, melyben élünk. A hétköznapokban, de a tudomány és a technika oly kézzelfoghatóan reális világában is egyre több, értelmezhetetlen, irracionális elem tűnik fel. Az emberi képzelet mesefigurái, kitalációi is mind életre kelnek. Itt járnak közöttünk a kézzelfogható valósággá váló manók és szörnyek, Honfoglaló Árpád vezér, az Olimpos istenei vagy a StarWars Csubakkája, amerikaiasan átírt történeteik álvalóságában. Az ál a valódi, a torz a szép, a művi a természetes. Már a víz sem az igazi, a levegő sem… minden művi és kitalált. Mint az időutazók, miközben élni próbálunk benne, élettartamunk időablakán kitekintve, álmélkodva fedezzük fel ezt a világot. Szemeink előtt furcsa tájkép bontakozik ki a látott, írott, beszélt szövegkörnyezet /előtér — középtér — háttér/ hármas tagolású színpadán. A szerkesztési elv megegyezik a hagyományos szerkesztés síkokra bontásával. Az előtér maga az egyén, sajátos belső világával, középtér az őt körülölelő közvetlen földrajzi, társadalmi, politikai közeg, a háttér a csak közvetett, információkból ismerhető világ. A három sík különböző kiemeléseivel, egybe mosásával, egymás mellé helyezésével alakul ki a mi saját/os/ tájképünk./Leélt életünk./ Közben újabb díszleteket tolnak a színpadra az igyekvő segéderők. Pontosabban - ezek az újabb részletek az előzőek takarásából sejlenek elő itt — ott. Saját értelmezésű színpad — képemet, mint egy készülő, egyre részletgazdagabb festményt hurcolom tudatomban és nem vagyok elégedett vele. Saját világomban, saját időmben átélhetem, hogy az elképzelt — valósággá válik. Talán aludnom kéne, és álmodni más világokat.

Egyszerűen becsukom szemem/hogy jobban lássam/országom/birodalmam/nincs már semmi körülöttem /álomországom/tapogatózva felfedezem