Spanyolnátha művészeti folyóirat

Magasan vágtatnak az utcán

a nap sugarai a felhők hasát elpárologtatták
az eső elállt fáradtak a turisták kis
gépezetem az agyamban a nagy impérium
taktusára forog valami van  o d a k i n t
ott ahol egy másik élet kezdődik az ásatási lelet
visszhangjától mentesen körülöttem a világ
mint a tavasz kinyílik
az öreg kontinens központi részében egy kolumbiai képeslap
ismét figyelmeztetett hogy
más világrészek is léteznek még nem
égettem el a tibeti pénzemet az új világból nem
nem ismerem a Habsburg mítoszt miért kérdezed
a huszonötödik generáció vagyok a Kárpátok mögül
még száz évvel ezelőtt őseink ugyanabban a szobában éltek
malacokkal és más állatokkal együtt manapság pedig büszkén
rójuk az utcákat és vasmadarakkal száguldunk

***

mindegyik világ egymás közt kommunikál néha
a történelem az ablakon át kidob egy üres palackot
és magadat megvágod Tokió apró legendákkal van tele
minden egyszerű nem lehet minden egyszerű
néhány dolgot megtartasz magadnak képmások lobognak
Afrikában talán már hajnalodik március van
törzsében méri a fa az időt lásd hol vagyunk
felhők azután is lesznek mikor mi már nem leszünk
futó pillantás talán a bőr megérintése
részlet a kollázson minden egy sorozatba ragasztott
fényképek a világ arcai városoké utcáké
fentről a ház reliefjei egészen aprók
a múlt század szárnyainak ezüstös színei
ferde folyosók káprázat mindenhol képernyők
különböző történetek a történelem egyazon épülete
minden világ egymás közt kommunikál

Korinthosz

Alacsonyan szállnak a felhők. Szeptember. A városok váltakozása
már semmit se mond nekem. Ezt a verset Korinthosznak szentelem.
Legalább négy függőség. Legalább, ha Rómát Athénra cserélhetném.
Ha megtehetném. Amikor majd éjszaka lesz, el is felejtjük.
Addig pedig
tűzhely helyett televízió s digitális képeslapok erőszakja,
ahelyett, hogy vadállatokra lesnénk, a kőszikla helyett karosszék