Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Zsuka

Tízkezes impro laptopbillentyűkre

SZÓ-játékkal, monDÓkásan, könnyedén, szeretve
Hódolva B-nek, szabadon pré.


Cselesztára fel, mennyország és acélzörej,
Napi tíz óra harmónium, bartóki-ópium,
Fekete és fehér, nagy virtuóz élet,
Kis virtuóz halál, szabad préda emlékezet,
Fából faragott szerelmek, mandarin vágyak és embernek,

Esz Pé-esz, Esz Pé-esz.

Újra hangoljuk az évtizedeket, és kikiáltjuk, amit nem lehet,
Mint régen nem szellőztetett dunyhából, úgy rázzuk ki a hangjegyeket,
Napvilágra, tiszta forrásba, arcunkat mossuk szabad-on-lájnok vagyunk,

Esz-Pé-esz, ó, Esz Pé-esz.

Jaj, ez az örökös örökös, ki mondja meg, mit lehet,
Mint nem lehet, bárhová mész, bármit csinálsz, mindig ide lyukadsz,
A megoldás violinja a kezedben, tedd a kezed a zongorára, mintha
Az enyém a tied volna, ha megunjuk, versenyezzük síppal, dobbal, nádi hegedűvel,
Írjunk le mindent, amit nem lehet, szóljon a mikrokozmosz, kottázzuk le az eget.

Szabad a DÓ, Szabad a RÉ és Szabad a MI, Szabad a FÁ, végre szabad a SZÓ, szabad LÁzadni,
Szabad TIltott dolgokat csinálni, és újra kezdeni jó, szabad újra a DÓ,

Esz-Pé-esz, ó, Esz Pé-esz, ó.

Sakkoznak a billentyűk minden, mi a kéz alatt, mind király és királynő, mindenki szabad, a gazda, a préda, a világ, idd meg azt az üveg utópiát, így csak szójátékra bírsz, nem háborúra, Kékszakálli Birtok, Látszólag Szabad Európa, de csak járd a táncot, a medvetáncod járja millió hegedű és brácsa,

Szabad préda, szabad szombat, szabad szappanozni, szabad az én Bartókomnak újra hommagé-t adni.