Spanyolnátha művészeti folyóirat

Lengyel Tamás

55. ábra: gy.alázatunk

arcotokra kiül
mint körútra a villamos
ki ül arcotokra arcmezőitekre
szép arató- sz.aratólányok
a tavasz ha tényleg az.
megint szalag
rózsaszín celluloid hajatokba
hagyjatok ma vagy harapjatok ajkatokba
vagy én harapok, aratók, sz.aratólányok.
kommersz ha nyersz/nyertek ha nem
akkor pedig inába p.inába száll
a bátorsága mindőtöknek
arcotokra/arcodra kiül a félelem,
hogy előbb-utóbb úgyis odaköpnek
gyertek.
.
ha elindul a villamos (nem vonat)
a szivárvány íve mentén sz.íve nem szakad
meg megy föl valaki velünk az sz.íve lépcsőn
kapaszkodik fokról fokra
növekvő erőfeszítéssel
talán egy K.
talán egy P. hogy aktuális istenünk
előtt celluloid vagy bájtok helyett
fessen rólunk bájos képeket
és arcunkat absztrakt KáPé-ra váltva
beprotezsáljon a Walhallába

arcotokra néha léha vágyak ülnek ki
aratólányokkal tavasszal mint egy isten
egy művész- vagy kereskedelmi filmben
de ez a föld itt szoros tagolódás
nincs szünideje nem fér bele a lógás
egy önmagába visszatérő
nem szivárvány de betonlépcső
túlsó felén segítség híján
elmerenghettek majd mivé tett
a kultikus álmainkat ketté szelő erő
gyáva alázatunk az élet.