Spanyolnátha művészeti folyóirat

Hekl Krisztina

Jetlag

már két napja nem alszom, mintha madár
csuklana az ablak alatt, hullám csobban
a sziklafalnak, fülemben sistereg
a szifonba csavart patron, szilánkokra
hulló csendben, takaró alatt hallgatom
a vonyító kiskutyát, szél fújja a nyitott
vitorlát, az ember ott a képen mozgatja
szemét, karjával integet, ringatózva
nyikorog egy műanyag székláb,
strandpapucs közeleg, valami lesújt,
a kiskutya megnémul, hatalmas víztömeg
robajjal csapódik a sziklának odalenn,
a repülőgép elhagyja hangját, a part
menti domb másik oldalán gomolyog, órám
a hipotalamuszban ketyeg, a belső ritmus

felborult, vonyítja egy műanyag székláb,
szél fújja a repülőgép szifonját,
szilánkos sziklafal sistereg, a part
menti domb strandpapucsban hallgatja
a csobbanó kiskutyát, már két napja
műanyag ablakot csapkod a madár,
nyitott levelek vitorlája integet
a sziklák felett, a gomolygás ritmusára
nem alszom, órám hipotalamuszában
némán csuklik a patron, mintha elhagyná
hangját, belső fülemnek robajjal csapódik
a víztömeg, odalenn, a másik oldalon,
hatalmas karjával lesújt az ember,
s a hullámcsendben ringatózva
maga alá csavarodik a szeméttakaró.