Spanyolnátha művészeti folyóirat

Nagy Dániel

Hogy lehet ennyire

Sokat fogják törni a fejüket. Először otthon, plédmelegben. De nem fogják érteni a dolgot. Pedig látták, hogy lesznek emlékek. Látták egy filmben, hogy emlékezni az kötelesség. Például a beregsurányi határátkelőn eltöltött 4 óra, vagy a 10 éves szülinapra kapott első imbuszkulcs-készlet. Vagy az iskolai anyák napi ünnepség után, a menetkész fák. Nem fogják érteni. Ezért inkább lemennek focizni a térre.

Azt is látták egy filmben, hogy hazudni is lehet. Belefér. Vagyis: miért ne. Teljesíteni valami belső parancsot, ösztönösen. A főszereplő ráadásul jól csinálta. Értette a dolgát. Egy olasz úriember, aki sokat emlékszik és sokat hazudik, és még a nők is kedvelik. Példakép.

Sokat fogják törni a fejüket. Átjárnak majd egymáshoz. Közösen fogják szidni a városi galambokat, és együtt fogják hallgatni a felduzzadt hűvösvölgyi csendet. Elhatározzák, hogy győztesek szeretnének lenni, ezért a versenysportokat is kipróbálják. Emlékeket gyártanak, hogy aztán tudjanak menekülni abba az irányba. Mert csak az az irány lesz. A filmből az olasz, napszemüvege mögül végül ő is belemenekült az emlékeibe. Ők is felkészítik magukat arra az időre, amikor már a hazugság sem segít az igazság leleplezésére.


Aztán pár év múlva körbe ülnek és elhatározzák: megmutatják a világnak az emlékek rendszerető természetét. Hogy nem szabad megijedni tőlük. Csak egy varázsigét kell mondani: ASA NISI MASA.