Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szkárosi Endre

A kisoroszi fészek

Szkárosi Endre

A Mészöly Miklós Egyesület — Kisoroszi Önkormányzatával együttműködésben — még 2016 őszén útnak indított egy olyan, évi két alkalomra tervezett rendezvénysorozatot, amelyen a Kisorosziban életük meghatározó részét töltő írók hosszabb-rövidebb jelenlétének nyomait, ott keletkezett műveik akár helyi összefüggéseit igyekszünk feltárni, részben az írók, részben irodalomtörténészek, esztéták, kritikusok, illetve szemtanúk közreműködésével. A legfontosabb kiindulópont — amely egyben a hely, illetve a magyar prózafordulat szempontjából a leggazdagabb kontextusokat is kínálja — maga a mészölyi életmű, illetve a Mészöly Miklós-féle kisoroszi irodalmi „fészekrakás”.
Legutóbb, április 22-én, szombaton az Újváry Műteremben volt a helyszíne a találkozónak, amelyen a polgármesteri köszöntő után az első előadó, Márton László „Az író elvonul — Az írás magánya és a társasélet” címmel a mészölyi életmű releváns helyszíneinek tipológiáját vázolta fel. Márton kezdésként visszaemlékezett ifjúkorára, amikor biciklivel szokta volt meglátogatni kisoroszi otthonában Mészöly Miklóst, majd az életmű belső összefüggéseire térve három fő helyszínt emelt ki, amelyek az írói életmű alakulásában fontos szerepet játszottak: a pannon Duna-tájat, amely a szülővároshoz, Szekszárdhoz kötődött, s amely Mészöly korai életművére gyakorolt döntő hatást. A második életrajzi szakaszban Budapest és a Városmajor utca játszotta a főszerepet, a harmadik főhelyszínnek pedig már Kisoroszi bizonyult.
„Márton László lebilincselő verbális esszéjében persze nem a modellezés, a leírás és a leltár volt az izgalmas, hanem azok a nyelvi, szellemi, történeti, magánemberi és esztétikai összefüggések és kontextusok, amelyeket az előadó mindezek kapcsán brilliánsan felvázolt.”
A Rácz Fogadóban elköltött ebéd után Mártont a délutáni fővendég, Nádas Péter váltotta.
Véletlen Nagymester úgy alakította, hogy épp az Újváry Műterem melletti kis villa manzárd szobájában lakott első kisoroszi tartózkodása idején az akkor fiatal író, aki most a kollégák és vendégek egy részével terepszemlét tartott a műteremhez tartozó, a Dunára kifutó, burjánzó kertben.
„A kiváló Nádas-kutató, Bagi Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem tanára mutatta be és faggatta az írót, aki viszont emberi, írói, érzelmi és szellemi összetevőinek teljességében mutatta be Mészöly Miklóssal való szakmai és baráti kapcsolatának alakulását, lényegét, vitapontjait és nézetazonosságait.”
Nádas megemlékezett az ő életének fő helyszíneiről is — amelyek közt szintén ott volt a Duna, bár a folyó leányfalui, s nem „pannon” szakasza -, szintén ott volt Kisoroszi, évtizedek óta pedig a kicsiny zalai falu, Gombosszeg.
Nádas a helyszínen dedikálta új emlékiratát.
Az eseményt Teknős Miklós fotóművész örökítette meg gondosan készített képek sorozataival, a napi programot Szkárosi Endre költő, a Mészöly Miklós Egyesület ügyvezető alelnöke moderálta.
A különösen otthonos és meghitt hangulat igazolta, hogy sok kimondatlan, felfejtésre érdemes gondolat, emberi és szellemi szál húzódik még a Kisoroszi író- és művészszcéna gazdag szövetében.

A BrancsA BrancsA megfigyelőA mosolyA mosolyA mosolyA mosolyÍró és kiadója főszerkesztője, Nagy BoglárkaKéz és arcKéz és arcKéz és arcMárton László esszét mondMárton László esszét mondMárton László esszét mondMárton László esszét mondMárton László kéziratMost neki dedikálnakNádas-fotó: Hosszú sétánk helyszíne változatlanNyolckezesSál és copfSéta a kertbenSéta a kertben. Fókuszban az egykori Nádas-manzárdSéta a kertben Ujváry Ignác: Nádas-portrét fest