Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Rém Elek sírverse Tompa Mihályhoz

Születtél, Barátom, Rimaszombatba’,
anyám is ott látta meg a napvilágot,
íly módon akár rokonok lehetnénk,
elmondom, hogyan is, csak ha épp nem bánod,

hát ippeg így esett: anyám nő vala,
és az ő apja vala valami férfi,
és a te anyád, jól sejtem, szintén nő:
ebből a rokonság — ezt mindenki érti,

és te is verset írsz, no meg még én is,
a rokoni szál itten tetten érhető,
a költészet, tudod jól, vérségi kapocs,
ha nem lenne elég, hogy az anyád is nő,

aztán meg ott van a palóc felvidék,
Rimavska Sobota épp a Rima mellett,
az egy olyan folyó, hogy a partjánál
ezernyi költő is bízvást megteremhet,

szóval, kedves rokon, rokoni vérem,
legyél egész nyugodt, mert munkád folytatom,
megőriz téged majd ez a költemény,
miként a testedet vigyázó sírhalom.