Spanyolnátha művészeti folyóirat

Karádi Zsolt

A miskolci bíró (Tompa Mihály után)

Ki vagyon már téve
Miskolc városába’,
Szép ifiú asszony
A siralom-házba.
Az egész életre
Nincs csak három napja,
Mert egy kujon bíró
Ádázul becsapja!

Mit tett a szegény nő?
Csak az isten tudja.
Életéből már csak
Pár órára futja.
Elítélte, óh, jaj,
A komoly törvényszék,
Amelytől nem messze
Állott az árnyékszék.

Éppen ott töprengett:
Miképp üljön rája
(Hogy kényelmes legyen)
Miskolc főbírája,
Mikor meghallotta,
A rút ítéletet:
„Nosza, mentsünk meg hát
Egy emberéletet!” —

Gondolta és imhol
Felpattant lobogva.
Kancájára ugrott:
„Hej, Ráró! Dologra!”
Vadul elvágtatott,
Már minden hiába.
Száguldott a bíró
Fogház irányába.

Eközben tömlöce
Reménytelen mélyén
Az asszony nem tudott
Szörnyű szenvedélyén
Úrrá lenni, hanem
Folyton, az ebadta,
Huawei mobilját
Bőszen nyomogatta.

Berobog a bíró,
Elé áll egy fegyőr:
„Hova, uram, hova?
Hol van még ide Győr?!”
„Elhallgass, gazfickó!
A rab nőhöz jöttem!
Porzott az országút
Rettentőn mögöttem!”

Azzal ott a Bévést,
Mintha volna atyja,
Két-három jó szóval
Csendben kioktatja.
Az meg a dárdáját
Elveszi előle.
Jó tettért cserébe
Hadnagy lesz belőle.

Egy napja van már csak
Meg egy éjszakája
A szegény asszonynak.
Szelíd muzsikája
Az okostelónak
Mászik a fülébe.
Ezt hallgatja, mikor
Betoppan elébe

A bíró, ki ránéz
A szép elítéltre:
Megdobban a szíve,
Felfrottyan a vére.
Az utolsó éjjel
Szelídnek és vadnak
Is látszanak, mikor
Együtt nyomogatnak.

Hajnalban a bíró
Kereket old. Ám a
Rab asszony felsóhajt:
„Meghalok én máma.
Életemnek vége,
Megállj! Megállj, véged!
Túlvilágon leszek
Csak a feleséged!”




A titkos találkát
Az őr kifecsegte,
Napvilágra került
A bíró gaztette.
Miskolc igaz népe
Előkerítette,
S testével az utat
Be is terítette.

Látja a meglincselt
Éji szeretőjét
A nő: előveszi
Ócska keszkenőjét.
Jő érte a hóhér,
Ki sok embert elvitt…
Csinál bánatában
Egy halálos szelfit.