Spanyolnátha művészeti folyóirat

Turczi István

Slam, jam, pofa alapállás

„Kicsit borostás az arculatom máma” (Said)


Üvölt a zene, tombol a tömeg,
érzed a ritmust, Mester?
Ha nem hallod a saját hangod,
nyugi, akkor is ez kell!
Szívd fel magad, ez kemény lesz,
semmi, de semmi para,
zsír a buli, alternatív pesti pszicho,
nem poros népballada.
Semmi gépszar, nyeszetelős tuctuc,
nyúlós Radio Edit,
nekünk Bartók a hipszter, Bartók
az etalon, az igazi kredit!
Csak itt és csak ma: végre kinyílik
az ezerszirmú lótuszcsakra.
Céhalapítást ünnepel ez a komplexusos,
lúzer létezés-szakma!
Mester, te állsz céhünk élén, fizesd
te a cechet, hátha
óvatlanságból nem nézünk hátra,
és megtalál a NAV
vagy a Spanyolnátha.

Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere,
az összes kereszténynek legyen egy Singere,
legyen nyáron is hó, ha hó kell,
csak jöjjön már egy Angelina Jolly Joker.
A legrosszabb buli se lehet nekünk uncsi,
ha nálunk a lóvé és az összes punci.
Hemzsegnek a placcon a tökéletes muffok —
fasznak se kellenek már a dakota uffok.
Ez a winnetou-vaker már régesrég lejárt,
a kivétel pedig kapja be a szabályt.
A bejárat előtt páran lövöldöznek,
valaki pofán ver és leköcsögöznek.
Nem volt még elég? Kishaver, húzz el!
Hackerek közt cinkos, aki user.
Négy-öt geci összehajol, a sok taplója,
mit nekik Kárpátok, vagy Bridget Jones naplója,
ők engem akarnak, ilyet láttam már eleget,
boxerrel szakítanák le az egyetlen fejemet.
Álljatok le. barmok! Értsünk végre szót!
Ez egyszer Karthágóval hintsük be a sót.
Kussoljatok most már, nem vagytok ti senkik,
se zsíros cár atyuskák, se floridai jenkik.
A kezetek görcsös, az agyatok lomha,
és magasról szartok az irodalomra.
Így megy ez, mióta harminchatfokos lázban ég
ez a kibebaszott, suttyó rendszerváltó nemzedék.
Inkább szóljon nyeszetelős tuctuc, az a frankó,
fasz kivan, mennyi önjelölt, impotens Rambó!
Országimázsnak meg ott a youtube promo,
píszínek píszí, promónak homó,
és kiáltsa százezer mélymagyar torok:
(Jézus a sírjában most biztosan forog)
Éljen a demokratúra! Egyesüljetek, táborok!
A maradék vodkát víz helyett vedelem,
ma éjjel Zámbó Árpi itt a fejedelem.
Mire hajnalodik, beállok én is rendesen,
ha jól fizető fű terem gyönyörűszép szívemen.
Aztán feljön a nap, s én új ember leszek megint,
pokémon látja lelkemet. De a Mester csak legyint.