Spanyolnátha művészeti folyóirat

Kelemen Lajos

Franciakulcs

Más birodalmakat bont szét,
mi e kutyaólat
szednénk darabokra,

s lássad: ragaszkodni igyekvő polgársereg,
lazulnak sorra a csavarok —

a zsanért szplín szállta meg, emez:
mint kitépett góc,
porba pöckölve; s lécek pihennek oldalvást —

egy rozsdás anya a rácson
nem akar engedni mégse, a kötés meg a hűség,
u-pofájú blitz fogó, jó erőben —
és ha visszajönnél a franciakulccsal,
minden finom munka ellen cselekedve?

hol a tárgy:
embernek, állatnak szent helye; udvar, ország,
honosítsuk a rombolást?
csakis azon át megérné a teremtés? —

s mi itt pusztán árnya volnánk, míg fölél;
egyszer mestere?