Spanyolnátha művészeti folyóirat

Fecske Csaba

Csont Tódor hentes és mészáros verse, amit a kékszakállú hercegnek írt, és amit a herceg a legjobb szándéka ellenére sem kapott meg, de ha meg is kapta volna, sem értené, miért neki és miért éppen ezt írta a Csülök-díjas költő meghamisítván B.B.-t és B. B.-t, tévútra terelvén a szokásosan szakállas és szokatlan módon szakálltalan operarajongókat.

Hej regő rejtem, nevem elfelejtem,
Engem ne aggasszon, hogy megcsal az asszony?
Mert hűtlen, mint Judit, a buzik is dugik!
Hej regő rejtem, szívem hova rejtsem,
hogy búmat elfelejtsem? Judit az első, s utolsó asszony,
mért is őt szerettem? Ha hal, belém vesszen.
Hej regő rejtem, értem könnyet ejtsen
minden asszonyállat, aki sorba állat.
Nyílj hetedik ajtó, vár a szexet óhajtó
kanca, kinek nincsen arca,
csak csiklandó öle, herceg a szerelem öl-e?
Te tudod a titkot, megfordultál itt-ott,
jobb körökben is néha, volt erkölcsös és léha
nőd, szolgád és urad, s jött Béla, a Bartók,
kinyíltak az ajtók, aztán becsukódtak.
Hol vannak a holtak? Szívedben alszanak örökké,
ha voltak és nincsenek többé.
Sziszegnek mérges viperák, Bélák, ti mélák,
ne írjatok többé operát! Bár kívülem
van, nekem hall fülem.
Itt állok előtted nélkülem.