Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szabó Palócz Attila

Tájfun a Gloster-szigeten

Lehetséges változatok a vers címére:

A SIKOLY

ha L.K.-nak (is)

de

AZ ÚT VÉGE

tulajdonképpen pedig:

MÉG MINDIG CSAK EGY JÓ CÍM NÉLKÜL

és ha cím nélkül, akkor

CÍM NÉLKÜL

avagy

CAROL

ha H.Gy.-nek (is)

s még

AJÁNDÉK

ha Katinak

...

BÚCSÚSZÓ

ha nem neki

vagy akár

KÖVÜLETEK BALLADÁJA

ha akarom

magam sem tudom

A PORNOGRÁFIA DISZKRÉT BÁJA

ha parafrazálunk

végül pedig

AZ ŐSZI SZÁNTÁS APRÓ TITKAI

...meg miegymás...

Ajánlás:
Jobb lesz némán hagyni, hogy kinek...

Mottók helyett, s akár:

„Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj,
Láng-villád mindent fölkavar,
Hát igenis, igenis, igenis,
Csúf és borus csak az az életemben,
Ami magyar.”
(Ady Endre)

„– Mi lehet ebben a ládában? – kérdezte Marika. – Olyan nehéz, hogy fel sem tudom emelni!
– Csak csöndben – szólt halkan Palkó –, ebben van a szörnyű Fekete Kalóz kincse. Kettőszáz nyolcvan aranypénz van benne, belülről csokoládé. Ássuk el gyorsan, hadd keresse Rózsa és Béla.
– Ha ez csak játék, akkor ne ássuk nagyon mélyre. Elég ha befödjük ággal és levéllel.
– Nézd, már jönnek is... Szia! Jöjjetek, nézzétek meg a házunkat!”
(Marcel Marlier – Jung Károly fordítása)

„Oficir koji je jahao na èelu konjièkog odreda okrete se svom pratiocu. – Ako se ne varam, uskoro æemo biti u Daglasu, zar ne?
Upitani, koji je bio odeven u izvidnièko ruho od jelenske ko¾e, klimnu glavom.
– Jo¹ samo nekoliko milja, poruènièe Klife, i na¹e putovanje je okonèano.”
(J. Stranger)

„nyulam téged nem szeretni hogy is lehet
pásztora vagyok kényes nyúlfüleknek
gyere be gyere be”
(Ladik Katalin)

„– Hogy a te trippereddel kaptam be a legyet, ne is tagadd, te
szemétbánya, te mosladék, ne is tagadd! Hogy tőled kaptam!
– Éntőlem? Igen?!
– Igenis-hogy-igen! Ne hidd, hogy békülni jöttem, te utolsó, de amilyen
marha-jó szívem van, még kitelnék tőlem. Mert hogy tőled van ez az enyém,
amit továbbpasszoltál nekem, az fix!”
(Határ Győző)

„Ismételten felszólítom Medve Sándor színészt, hogy adja meg 200 DEM
tartozását. Karna Margit...”
(Magyar Szó – apróhirdetések)


mikor útra kelsz
még ha kedved szegve is – bár
hol kvázi várnak rád
de most már végre nem oda
s a Zmaj Jovinán megállnál
régi dallamok hol visszacsengenek
a cigarettafüstös bűzös szövegek
hogy csak rugdalnád ott alant
hol régi álmokba fúrnád
kócos göndörített hajad
mások kiélt, kiaknázott, kibányászott
poros álmaiba mint a strucc
s létezésed más formájába transzformál-
ni hiábavalóságán
mint holmi foszlányokból építkezve
eluralkodik rajtad a sportszellem
csak a sportszerűség várat még
magára
az önmagába zárkózás riadt mosolyán
nagy példákat ideálokat idézni
női ölekbe süppedve
(mert ahogy csak a kezünk vétlen
összeért ahogy könyökölve olvastunk
ott egymás mellett
máris éreztem hogy elönt a meleg
– csak szemérmeskedés nélkül
ha lehet –
s a faszom az égre meredt)
a kardként, ekeként összeakadt
élesre font szőrszálak

nyesve
szinte fogva tartva egymást
egymásat
az egyházat
hogy rohanva minduntalan
beleveszni
pörkölt homlok
csípős darázs
mostanság már nem szívesen emlékezek
rád
fúlásodra
a fulladásra
ahogy belefulladtál
itt, talán éppen azok a fák
s egyre gyakoribb a pipacs is
hol először
megszagoltam a marihuanát
mikor azt mondták
fél lábbal már a sírban zötyög
még az emlékeket
a teóriákat gyártották
a napi ezredik cigarettádhoz
a zsilett a karodba mart
s éleződött benned már a gyűlölet
kit, hol, mikor, mégis miért basztál
mert lassan csak – B A R Á T O M
lassan a testtel
vénségedre megöregszel
míg a vaku villan
(röptében is kinyitottam)
neveket sorjáztam sorban
szárított békaporban

emancipált korban emancipált politika

elbukok végre poraikban
angazsáltan döglök meg én is
angazsáltan döglök beléjük
habár a gyomrom is kavarog tőle
már a gondolatától is
és csak ülök és hallgatok
ezernyi papír okmány bélyeg
kivonat bizonyítvány
koholmány
vény
faszfej brigádok
ha a köldöködbe hágok
csak úgy nézlek, csak annak látlak
mint a vakok
tapintva – ha akarod
s elöntenek nedveid
eltömülnek pórusaim tőle
az orrom is bedugul
a vérem megkövül
a bömbölő hangyák dolgos kis serege
kis dolgos serege vájkál a belembe'
ahogy a kövezetre telepszem
ez a patak (az én világom)
szekrényem a hátizsák
a Hold itt az éjjeli lámpa
ha kell a hajnalcsillagot is megmutatom
a holdudvarban ha akarod
a kényelmes franciaágy
a hálózsák
mert az egész nem más – színtiszta hazugság

dalolva
holvolt-holnemvolt lakodalmak
szunyogos halovány öröme
a himlős kiütéses harisnya
kiütéses győzelme
gyávaságon pillére
(bújva)
(súgva)
(búgva)

jegesmedvékkel álmodom
hol a Nap resre süti nyakad
égeti fel a hátad a jégen
napozni ha kifekszel
holmi ózonréteg holmi fák
holott életed csak egy piszkozat
hol rádtör mint dühödt hadsereg
pusztító békegalambok öblös, állhatag csókja
most újra láthatod
hová vezet ha átadod
szabadot mutatsz – zöldre váltasz
mikorra POFOZZATOK
valami ocsmány pofázatok
a seggébe markolsz minta nő lenne
megcsöcsörészed
káromkodni volna kedve'
káromolni
szidni s a picsába küldöd
de ő csak tovább mosolyog
karol ölel ragaszt ravaszt
füttyszóval
mint a szarszagú kölni
lábszagú dezodor izzadtságszagú szájspré
mint az új divat
add a karod
(hol megvakarod)

a pinaízű kóla

az istállóban nem nehéz szarba lépni

Oh, Carol!
hisz többé nem divat
nem hiszem el a saját szavaimat

anyádat csak néha látod
akkor is csak a buszból integet
a ZMAJ-traktor felszántja a helyi
a népi színeket
hosszú lábakat masszává darál
s a szemeteszsák köszöni meg hitedet
még mindig nem hazudtam eleget

tudtam előre mit fog majd mondani

a vének közönyös fölénye
aprópénzre váltja a lényeget
(ne éljetek
untig elég hogy féljetek!)
Zsófi-némberek
poros elcsépelt véletlenek
porosak elcsépeltek és vétlenek
(vagytok?)
az oltár előtt egy használt tamponra léptek
és bérlitek a putrikat
divatjamúlt kőtáblák helyett
parancsolataitokat pléhre festitek
(számrendszerekbe kódolva)
így legalább megeszi a rozsda
családi ebédre érkezett
a medve kezében a két téglán

elvész az élvezet
a komputernek a biztosíték is megteszi
a perverz fák egymásba hajlanak
bigám bűzölgő hálóingek
néha vörös rózsát is festhetnek
pofázatnak nem rossz
álarcnak kevély
(ezek benzinbűzt finganak)
itt állt ő is
várta a rácsokat
nem tudta, nem akarta
– nem álmodott árokat
nem is leste az ablakból a párokat
pedig az ő ablaka alatt
is összemarták egyszer a szúnyogok
a seggemet
de azt legfeljebb alulról ha láthatta volna

a mellét is horpasztva hordta
rá kellett tapadni
s olyan is megesett, hogy ő tapasztotta rá
hermetikusan tenyerem

aztán ahogy beleunt
– most egy kicsit a Robit szopom
zúgta
Jóska Pista Laci Berci Gyurka...
a sohasem mosott hatalmas bársonyfüggöny
lógó súlya alatt
az ajtóra hajolva – a lépcsőre
(belebújna egy kémcsőbe)


((vásár lesz holnap))
nem tudtam előre
és lebeszélni már nem lehet
hallottam hogy említett engemet

hol kifut a lejegyzett salak
téged keres a béna gondolat
az a csecsemő – mondjuk
az amelyik félbe maradt
hány álmatlan éjszakád tárgya volt
drága vagy fiacskám
sokba kerülsz – zengett
amint kikapartad
pedig egy felmosórongy is megtette volna
ha van még
ha van még mondjuk
az a negyvennyolc óra
a zuhany alatt

király mellett azt hitted királynő
leszesz
lehetsz
zenémmel öntöztelek
a barna virágszál
nem hervadt csak épp ilyen a színe
mint a hajad
oly szőke tán

vajh! máris vége van
az ismerős lezáró mozdulat
(kikísérő mosolyok)
olcsón adtad
nos...
olcsón adtad
magadat

egy svábborgarat tapostam agyon

pusztulok kipusztulok innen
igen és azt hittem
csak elugrottunk
s betoppantál aztán
szolídan egyszerűen nyafkán
nedveket ontva
megszédít az őrület
megláttad bennem az idegent
friss vér voltál magad
egy elbaszott nap éjszakáján
(s hej még ha legalább átbaszott
keresztül s kasul volna...)
színarany patakokat égetett
a forró kávé nyelvemen
mely ott végződött valahol
egészen a torkodig értem
patkolni a patkolatlant
patakolni a patakolatlant
unlak már indulhatnál
miért nincs ebben a városban
egy kibaszott taxi se
LUCKY STRIKE – vagy még a' se
különben is szeretek
kellemes jól jön az ilyen
éjszakai séta néha
s hogy ránk tört az eső
apró nyári záporocska tán


ó leszbikus múzsák
azt mondja megjárta ő is
nem látta talán elveszett – benne
ott a fa alatt, hol biciklijét
letámasztva a falnak dőlt mellém
s barna kis trikója
dudorodott mellén
(hány voltál te? én hét...)
mintha egy fekete szőrös szemölcsöt is
rejtett volna
s ha kifogyok a dühből majd már ezt sem hazudom
csendben
görögj csak hazáig

záráskor a kurvák is lehúzzák
a rolót becsukják a rácsot
viszontlátásra lakat a pinára?

hiába, tudom...
csak néhány filmekből ellesett
mozdulat
egy-egy impozáns jelenet
de téged már másképp neveltek
felvilágosultságban
ebben a modern emancipált korban
ötéves fejjel láttad az első pornót
kilencéves korodtól faggattak
hogy megjött-e már
a menstruációd
lefeküdtél-e már a fiúddal
a szüleid is a bugyidat lesték

mintha nem is a lányuk
hanem egy jó falat
kislányom! használj gumikat
s véres nyomod ottmaradt
pokrócomon
amikor kifutott a filmszalag
az a kényes pillanat
a memória titka
először láttalak

már nem várok rájuk
csak egy köszöntéssel intézem el
talán még ezt is sokallják
szétszaladtunk
különasztali sörökbe
egymás felé fújjuk a füstöt pörögve
még ragadok beleragadok
érzem hogy nedves
a másik felemre fordulok
te aki hol kinézel hol meg belesel
halk koppanásra ébredsz
de a nyomába se érhetsz
csak homályba
basszunk bele a kiparcellázott anyánkba
romos Leók
YU Liák
tagsága
vasmezünk VHS-ropogása
kockázva jegyzett soraikban
elszánt hűvös enzimek
bekukucskálsz a révre
földieper ízű talány
általában
főleg csak a tapétát ragasztottam
unalmamban is egykedvűen


a ház falának nekidőltem
– hideg napok járták még akkor
most meg már háttal
barátnői sánccal
tisztába rakva
jól jött neked jól jöttem
jól nekedjöttem
s mart a sav

az ózonlyukon át felröppentem

porszívón húzott el mellettem
egy néger boszorkány