Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szkárosi Endre

Hétpróbások szinergiája*

Az ezredforduló tájékán egy bogácsi nyaralás során családommal elvetődtünk Cserépfalura kerékpáron. A Berezdalja szépsége, az először látott lakosok kedvessége megigézett, úgyhogy biztos, ami biztos, a rá következő évben már ott nyaraltunk. Ezután, bár óvatos duhaj vagyok, alig volt megállás. Vissza-visszatértünk ide, majd 2004-ben házat is vettünk — amely azóta a faluval együtt második otthonunk. Így kerültem közelebbi kapcsolatba Cserépfalvi Imrével, illetve az emlékével — hiszen bár találkozhattunk volna (1991-ben, épp kilencvenegy évesen halt meg), én csak ritka kiadványaival, illetve irodalmi jóhírével találkoztam addig.
Éppen a faluval való első ismerkedésünk idején jött létre egy Cserépfalvi Emlékszoba a Közösségi Házban az akkori polgármester, Kósik István, illetve természetesen az örökös, Cserépfalvi Katalin és Tokaji Nagy Erzsébet könyvtáros-kutató jóvoltából. A millennium évében pedig a „cserépi” születésű művészettörténész, Boros Géza közreműködésével Pauer Gyula kiváló Cserépfalvi-szobra is az épület elé került, amelyről egyébként azt mondják, a helyén állt Deutsch Imre szülőháza. (Aki, bár iskoláit már máshol járta, 1918-ban testvéreivel együtt szülőfaluja tiszteletére vette fel annak nevét.)
Feleségemmel együtt kisebb-nagyobb zökkenőkkel sikerült beilleszkednünk — amennyire ez egyáltalán lehetséges (falusiak tudják, miről beszélek) — a falu életébe, amihez mindig próbáltunk hozzátenni a magunk tudásából, ha volt rá alkalom. Kialakult már egy odaadó helytörténeti buzgalom az „idegenek” részéről is, elsősorban a kitartó harcos, Tóth Péter jóvoltából, és egyesületet is létrehoztunk a hatékonyabb működés érdekében: ez lett a Társulás Cserépfalu Jövőjéért, amelyben helyiek és „fecskék” közös munkálkodásán túl tágasabb együttműködéseket is reméltünk.
Közben a Közösségi Házat átépítették és korszerűsítették, emiatt az Emlékszoba bezárt, és különböző okok miatt nem is tudott újranyílni. Ekkor határoztuk el Boros Gézával, hogy megkeressük Tokaji Nagy Erzsit, hogy az Önkormányzat elvi támogatásával a régi, tiszteletreméltó, de kissé avítt emlékszoba helyett egy újat hozzunk létre, modernet, a kor kívánalmainak megfelelően interaktívat, folyamatosan fejleszthetőt. Cserépfalvi Katalin, Csendes Péter polgármester és a képviselőtestület, valamint Prokai Margit, a Megyei Könyvtár vezetője között megegyezés született: az új Cserépfalvi-emlékszoba a régi Suba-lyuk múzeum helyére, a szintén felújított, vonzó könyvtárból belülről is nyíló, így otthonosabb helyiségben születik újjá. A külső bejáratot pedig pontosan úgy alakítottuk, ahogy eredetileg is volt: az egykori, Váci utca 10. szám alatti Cserépfalvi-könyvesbolt portáljának mintájára. Balog Zoltán miniszter és a NKA, Cserépfalu Önkormányzata, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagi és erkölcsi, továbbá a Megyei Könyvtár nem elhanyagolható természetbeni támogatásán túl még a két nagy írószervezet, a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága is segítette a megvalósítást.
A legnehezebb része mindig akkor jön, amikor már szinte csak rajtad múlik. Tokaji Nagy Erzsébet kutatói archívuma és tárgyi tudása, Boros Géza operatív és szakmai intelligenciája, feleségem, Zsuzsa lebonyolítói ezermestersége, továbbá az én több évtizedes művészet- és tudományszervezői tapasztalatom nagyon jó, hatékony csapat szinergiáját teremtették meg. Amiből, mint mindig ilyenkor, megint csak sokat tanultam: együttműködni, szervezni, konszenzust teremteni, megnyerni a közreműködők odaadását. Először is az egri Eszterházy Károly Egyetem Média és Design Tanszéke két tevékeny lelkű fiatal oktatójának, Juhász Évának és Zeman Zoltánnak a tervezői invencióját és ügyszeretetét sikerült „becsatornáznunk”, aztán ráleltünk a hasonló jelzőkkel illethető Gál Gáspár asztalosra, meg Szabó Györgyre és az egri Garamond-nyomdára. Akiknek a közvetítésével viszont — óriási szerencsénkre — eljutottunk a „hétpróbás” dekoratőrhöz, Pelyhe Tiborhoz, aki az álmainkat „föl is nyalta” a falakra. Tóth Péter pedig fáradságot nem kímélve szervezte számítógépes megjelenítésre az általunk összeállított, sokkal bővebb, az érdeklődő kedvű látogatók által digitálisan böngészhető Cserépfalvi-anyagot.
„Jól végzett munka öröme”, „jó mulatság, férfimunka”, „általános megelégedettség”, ilyen, alig kopott kifejezések helyett nyúljunk el ebben a kis mutatványban, amely — remélem — képes tengerként a cseppben is felmutatni magát.

A könyvkiadó (pdf)

Cserepfaluról, a családról (pdf)

Szabó Zoltán-szövegek (pdf)

*Jelen lapszámunk fejléce Zeman Zoltán fotójának és József Attila Cserépfalvi Imréhez írt levélrészletének felhasználásával készült.