Spanyolnátha művészeti folyóirat

Ádám Tamás

Szabadesés

Alig találom az ejtőernyő
zsinórját, s ha nem púpozódik
átlátszó selyem, és sas sem segít,
látványosan zuhanok.

Szorongó szabadesés. Felhőrongyok
között átszúródik a fény, fehér
kapcaként fagy homlokomra
az át nem élt emlék.

Lenn ugyanaz, bezárt szobában
szél ugat, lekötözve, szabadon.
Döngölt föld húz, ágyamban
erősödik tériszonyom.

Szélben repülő kutyák

Elengeded magad, mintha kutyád
is repülne drótos kennelében, vele
szeretnél játszani. Időlegesen
feloldható a magány.

Nyakadról lomha méz csorog,
megkeményedik melleden
a tavasz. Csábosan cserepes a szád,
repedésekben gyűlik az esősugár.

Lüktető sínek mentén haladsz,
villanydrótokon gombolyaggá
égnek szürke gerlék. Sínekre dobott
vánkosod könnycseppektől dagad.

Távlatokban gondolkodsz, mint
a szélben repülő kutyák. Birsalma
kocsonya remeg a hegyoldalon,
Kihagyható ez a nyár.