Spanyolnátha művészeti folyóirat

Karacs Andrea

Re: Formáció

Kedves Kékszakállú!
Mi a véleményem? Az, hogy pótcselekvést keresel. Amíg ezzel foglalkozol, addig is menekülhetsz az érzelmeid elől. De ezt most hagyjuk!
Szóval céhet alapítasz? Misztériumjátékok előadására?
Alapvetően nem tartom rosszaknak az ötleteidet, de pár dologgal nem értek egyet. Például a nők teljesítménye nem lesz attól jobb a színpadon, hogy a fellépés előtt megkínzod őket.
Remélem, a veszélyeket látod. A globalizáció ellen semmit se ér a fegyveresházad. „Félsz-e?” „Félsz-e?”
Valószínű, hogy Hollywood előbb-utóbb fel akarja vásárolni a színjátékok jogait. Egyszerűsíteni fognak. Amerikai sztenderdek alapján. A jelmezeket fokozatosan cserélik le Kínából importál műanyagra. A monológokat szoftver fogja generálni, amelyeket egy másik program fog, randomszerűen elhelyezett kötőjelekkel, párbeszédekké alakítani. Kékszakállú, én féltelek.
Örülök, hogy magyarul képzeled, de attól tartok, a színpadod sírni fog, amikor a nyelvet szimplifikálják. Az első jelenetben levágják az ékezeteket, a másodikban karóba húzzák az „ly”-t. Majd miután elvérzett a „cs” és összezárult a függöny, a társulat csapatépítés helyett teambuilding címen megy át a kocsmába.
A vége várhatóan az lesz, hogy az így kialakított, tőmondatos és egyszerű mozdulatos darabokat tíz év múlva Indiában játsszák.
Megtisztelő, tényleg megtisztelő, Kékszakállú, hogy szeretnéd, én is legyek a céh tagja. De engem ez az egész nyomasztana. Egyhamar olyan lennék, mint tudod, annak a Bartók operának a hetedik szobájában bolyongó nők, akiről az ember már azt se tudja, élők vagy holtak.
Amúgy mi van Veled? Judittal még mindig annyit veszekedtek a kulcsok miatt, mint ahogy múltkor mesélted? Felhívtad azt a párterapeutát, akit ajánlottam?

Puszillak, Andi