Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bereti Gábor

Egy KISZ-táborban, anno

a bezárt ajtón is átzúdult a huzat.
A patak vizében aranyhalak
úsztak — Öcsi megcsodálta mind.
Leó szemére pálinkás árnyakat
szórt a bent és a kint. Óraszám
szólt a dal és Gyuri is énekelt.
Szél rezgett a függönyön, s a
falon, szürke por hevert.
Éreztem, itt az alkalom, bár jó
lenne tudni, arcára honnan
érkezett a fény — az elmúlt
napokból-e, ahogy én hiszem,
vagy csak úgy, a kaland sugdosó
ígéretéből? S este, ahogy a
tábortűz hevétől Gyuri hangjában
éledt a dal, messze, ahol mogorván
álltak a fák, a sötéttől hűs bokrok
mintha vártak volna ránk. Egy
érintés volt a jel — s lépteink
mögött lassan elhalkult az ének.
Bár egyszer Öcsi észrevett:
hisz’ Mari haja más ritmust vert
a vállamon, mégis,
a beteljesült boldogságtól
anno, ott volt a szép
és az volt a jó.