Spanyolnátha művészeti folyóirat

Deres Kornélia

Tort ül

A meghitt, hirtelen semmin aztán átsurrog a Kígyó.
Befelé halad, üreg-vájatokon át. Mint egy kalandregény
vagy hecc-színház. Kinek kellett ez a barlangi pangás?
Bőr iránt megyek a hegy szíve, e bizarr kamra felé.
Átverekszem, csőbe húzom magam.

A kamrában összetekeredve bomlik a Kígyó, teste
pikkelyes henger, rajta szürkés hályogok.
Valamit rejteget alul: felfejtem.

Alatta persze ott a tojás, az eredet. Színarany őskép,
rajta a nap jele. És benne, ki hinné, kicsiny apám.
Ilyen apróvá varázsoltam őt a különválás évei alatt.
Kezelhető méretű, többé nem nő fölém. A tojásból ki-
nyöszörög. El kell zavarnom ebből a barlangból,
sajnálja őt valaki másnak a lánya.

A Kígyó vigyorog. Tort ül a szívben.