Spanyolnátha művészeti folyóirat

Vörös István

Leckék az újszerű művészetről

(i)

VÉSZESEN FOGY…
Egy írás helyetti lecke

Vészesen fogy a levegő
körülöttem. Vagy épp gyarapszik?
Ezt elviselni kell erő.

Minden remény ma összedől,
a szeretet is. Ám marad hit.
Vészesen fogy a levegő,

de az is elképzelhető,
a fuldoklás belassít.
Ezt elviselni kell erő,

és végigélni több idő,
mintsem akárki is gyanakszik.
Vészesen fogy a levegő,

az új eszmére téritő,
el is szöksz innen, és maradsz is.
Ezt elviselni kell erő

bár nem afféle részeg ő,
ki egy egész múltat felaprít.
Vészesen fogy a levegő,
ezt elviselni kell erő.





(ii)

A HIÚSÁGOK SZÁMBAVÉTELE
-1. kreatív írás lecke

Számolni kell a sértett hiúsággal,
mely rossz útra terelt eddig mindenkit.
Fölkap, és a sárga ég felé szárnyal,

nem is törődve már a jó iránnyal,
a magabiztosságodban meggyengít.
Számolni kell a sértett hiúsággal,

számolni kell az öntisztelettel magával,
mely a reflexión átlendít.
Fölkap, és a sárga ég felé szárnyal,

jóllakat fantáziával és vággyal,
mik a pótcselekvést jelentik.
Számolni kell a sértett hiúsággal,

tükörképedre egy fóliát rányal,
dicsért már más is, de nem ennyit.
Fölkap, és a sárga ég felé szárnyal,

együtt repülsz egy nagy vagánnyal!
Hogy mit akar tőled? Megenni.
Számolni kell a sértett hiúsággal,
fölkap, és a sárga ég felé szárnyal.


(iii)

KREATÍV ÍRÁS LECKE 1
Ne írj?

Nem fontos írni, nem!
Meg önkifejezést se!
És olvasni? Igen.

Megérteni, milyen
a mások szívverése.
Nem fontos írni, nem!

Aludni csöndesen
egy álomba belépve,
és olvasni, igen,

átkelni a vizen
az eszméig elérve.
Nem fontos írni. Nem

való mindenkinek.
Csak magadtól kimélj meg!
És olvasni? Igen,

az megsegít, hiszen
a tudatba rést éget.
Nem fontos írni, nem!
És olvasni igen?


(iv)

KREATÍV ÍRÁS LECKE 2
A performanszról és egyebekről

A szokatlanabb művészetre,
sokféle polgárpukkasztásra
nem tart igényt már egy lélek se.

Ma a közhely van meghírdetve,
mondd el, hogy mindenki meglássa.
A szokatlanabb művészetre

nincs felkészülve, kiélezve;
az ízlés lázadása
nem tart. Igény? Már egy lélek se

kívánja, hogy megkérdezze
valaki tőle: — Mi az ábra? —
a szokatlanabb művészetre

az unalomtól kiéhezve,
és valami meglepetésre várva.
Nem tart igényt már egy lélek se

egy rövid kis örök életre,
siratható saját halálra.
A szokatlanabb művészetre
nem tart igényt már egy lélek se.


(v)

KREATÍV ÍRÁS LECKE 3
A szabad játékról

De próbáld meg a lehetetlent,
ne törődj az elvárásokkal!
A csoda végül bárkit megment,

a géped minden rossz fájlt elment.
Indulj szembe a kordivattal,
de próbáld meg a lehetetlent.

Nem lázadás teszi az embert!
A konformizmus felmagasztal —
a csoda végül bárkit megment,

csak lázadj fel a formák ellen,
bárhogyan húz is le az aszfalt!
De próbáld meg a lehetetlent,

amit nem mertél, ami nem ment,
a kritikus bár elmarasztal,
a csoda végül bárkit megment.

Ha játszol már, nem kell, hogy szenvedj,
nem kell feldönts egy asztalt,
de próbáld meg a lehetetlent!
A csoda végül bárkit megment.


(vi)

KREATÍV ÍRÁS LECKE 4
Hogyan ne?

Ne azt csináld, amit elvárnak
a gátlások, a késztetések,
az ízlés szélére tett zárak,

állj ki, és üvöltsél egy bátrat,
vagy ha az üvöltések késnek,
ne azt csináld, amit elvárnak

a rád települt avantgárdak,
a torkodra tett éles kések,
az ízlés szélére tett zárak,

melyek ide vagy oda zárnak,
csak menj neki a keritésnek!
Ne azt csináld, amit elvárnak,

és ne hódolj a hallgatásnak,
mert minden norma hevenyészett!
Az ízlés szélére tett zárak

rég téged tettek meg az árnak,
amire soha nem lesz pénzed!
Ne azt csináld, amit elvárnak
az ízlés szélére tett zárak!


(vii)

KREATÍV ÍRÁS LECKE 5
Hogyan igen?

De csináld azt, amit elvárhat
bárki egy alkotótól.
A lét mélyén rejlő varázslat

könnyen megrettenti a bátrat,
magadat mással pótold.
De csináld azt, amit elvárhat

a benned rejlő rémült állat,
vinnyogj végre egy jó sort,
a lét mélyén rejlő varázslat

akkor talán megtart magának,
bár épp veled adós volt!
De csináld azt, amit elvárhat,

úgy hódolj be a hallgatásnak,
hogy közben mégsem óvod.
A lét mélyén rejlő varázslat

lesz kétszínűségben a társad,
s a gesztusaid szerteszórod.
De csináld azt, amit elvárhat
a lét mélyén rejlő varázslat!


(viii)

AZ UTOLSÓ KREATÍV ÍRÁS LECKE
A hatodik? Hetedik?

Tudod majd abbahagyni egyszer,
talán, mikor a legjobb?
Ez az, ami ma nem ment,

körülrajongtad Istent,
hátha malaszttal megdob.
Tudod majd abbahagyni egyszer,

felégetni a rendszert,
amivel egyek vagytok?
Ez az, ami ma nem ment,

nem is kell hozzá komment.
Ha elmegy, mért maradsz ott?
Tudod majd abbahagyni egyszer,

a kedv hiába kedvel,
egyszer majd nem panaszkodsz?
Ez az, ami ma nem ment,

senki se mondta: Kezdd el!
Pár ürügyet megalkotsz.
Tudod majd abbahagyni egyszer?
Ez az, ami ma nem ment.


(ix)

AZ UTOLSÓ UTÁNI KREATÍV ÍRÁS LECKE

A túlvilágra érve,
ha eljutsz oda egyszer,
nincsen szükség mesékre.

Nincsen szükség ebédre,
nem lesz ott semmi rendszer.
A túlvilágra érve

állj táncolni az égre!
Vigyél egy maszkot! Tedd fel!
Nincsen szükség mesékre.

Miféle öröklétre
számíthat így az ember
a túlvilágra érve?

Ha maradt még egy érve,
azt zúgja, mint a tenger!
Nincsen szükség mesékre,

úgyis tudnák betéve,
de egy szónak még van hely.
A túlvilágra érve
nincsen szükség mesékre?












(x)

UTÓSZÓ

Tandori óta ennyit
egy nap nem próbált
írni talán még senki?

Minek is messze menni,
utazni annyi órát,
Tandori óta ennyit

nem illik ellebegni,
ha egyszer ott a korlát:
írni — talán még senki

nem merte onnan venni
a mondanivalóját.
Tandori óta ennyit

csak szabad megjegyezni,
a szó egy nagy-nagy ország,
írni talán még senki,

magára rákérdezni
azon belül nem próbált.
Tandori óta ennyit
írni talán még senki…


Kelt Budapesten, 2018. június 6-án