Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tamásfalvi Hanna

Szélcsend — Végletes jelen női szemmel

Értek, felejtek, megbocsájtok!
Az internettel
Öltözöm fel reggelente
Azt mondom: „Nincs tanulni valóm”
Ezért csak pózolok. Jó?
Semmi nem jut eszembe.

Elvesztett szüzességem már nem sajnálom,
De Istennek felajánlom az összes lájkot
Követőim, béke rátok!
A szerelem csak egy kép az oldalamon
Szánom életem, de nem változok
Tegnapi énemnek megbocsájtok.

Eltökélt, szelíd tagadás
Úgy tapad rám, mint a vörös rúzsra szám
Semmi élő fiatalság
Csak zengő, üres próbababák
Konganak, hisz szívükben nagy a hiány.

Már nem tudom kiért sírok
Olyan vagyok, mint a lányok
Mégsem hasonlítok
A szelet én magam fújom
Azzal, hogy versemet írom.

Ez az ok, a papír fétisem,
Mert a világ idegen,
Mint pesti klubokban a csend
Hova üljek le? Kivel beszélgessek?
Vendég vagyok a saját életemben

Szélcsend: ez az igazi életem
Nem mozog a lelkem,
Csak az ujjam a billentyűzeten
Kopogtatnak, de
A Mennyországot nem a képernyő nyitja meg
Majd wi - fit vacsorázok ma este
Éhezéssel leszek csak szebb
S tudom: meghalok, ha nem tisztelem.
Jaj, most is hazudok szegény, bolond,
Fiatal magamnak.