Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

A jövendő írnokai*

— avagy Jelenlét, 2018 —

A Spanyolnáthának köszönhetően ismét megmutatja magát a Kodolányi János Egyetem (augusztus óta egyetem lett a korábbi főiskola) szépírói kurzusa, amit másképpen Jelenlét Szépírói Körnek is nevezünk. Mostani összeállításunkban a korábbiakhoz hasonlóan régi és új nevek szerepelnek. Közös ezekben a szerzőkben, hogy jelenleg mindannyian beiratkozott hallgatói a kurzusok valamelyikének, és hogy olyan műveket hoznak létre, amelyek kétségtelenül megérdemlik a nyilvánosságot. Aradi Gizellát, vagy Haykovátsot nem igazán kell bemutatni, szerepeltek már a Spanyolnátha oldalain, de Angeli Noémi, Csősz Gergely, Mádi Beáta és Takács Péter most publikál először itt, ebben a fórumban. Hat szerző tehát, olyan alkotók, akik időről időre meghajtják fejüket mindaz előtt, ami Művészet és Irodalom, és ez a főhajtás abban is megnyilvánul, hogy maguk is hozzá akarnak járulni, ha tetszik, tisztelettel és akár alázattal, ezen nagybetűs szavak, fogalmak fennmaradásához, továbbéléséhez.
„Megérdemelné a békés halált⁄minden írnok, aki az éjszakában⁄tollat fog és papír fölé hajol” — írja Pilinszky. Ahhoz, hogy bárkit is bemutathassunk bármikor és bárhol, ahhoz ezt a mondatot egyszer igazán értenünk kellene. Mert miért is? Miért is érdemelné meg a békés halált az „írnok”? Aki „írnok”, az „megérdemel” bármit is? És főleg a „békés halált”? Nem túl nagy kérés ez?
Mondják, hogy Szabó Magda valóban békésen távozott. Otthon, a fotelben ülve elaludt. Valószínűleg „megérdemelte”. És Pilinszky is. Rendkívül gyorsan ment el. Talán az ő halála is békés volt. De „minden írnok”? Mi, mindannyian? Megérdemeljük?
Sok mindent meg lehet tanulni egy szépírói kurzuson. El lehet jutni arra a szintre, hogy a mű, amit létrehozunk, közölhető legyen. Ezt kétségtelenül meg lehet tanulni. Hogy úgy írjunk, hogy a szakma elfogadjon és értékeljen minket. Mondom, ez megtanulható. De azt, hogy olyan „írnokok” legyünk, aki „megérdemli” a békés halált, nos, ez megtanulhatatlan. Mert a kegyelmi állapot nem kikényszeríthető. Non est volentis neque currentis sed miserentis dei. Nem azé, aki akarja.
A Jelenlét Szépírói Kör tagjai a kegyelmi állapottól még nagyon messze vannak. A kegyelmi állapottól mindannyian messze vagyunk. De az esély, a lehetőség megvan. Ez a hat szerző olyan színvonalon alkot, hogy egyszer még „írnokká” is válhatnak. Akár.
Legyen ez a cél: írnokként távozni innen, békésen, nagy-nagy nyugalomban.

2018. november 2-án, a halottak napján

*Az összeállítást Nagy Lea szerkesztette.