Spanyolnátha művészeti folyóirat

Halmai-Nagy Róbert

Lánykérés

Családi album Kocsis Csaba képei alapján

Öt fénykép volt a családi albumban kettőjükről. Egymáshoz bújva, mereven a kamerába nézve, elkapott, mosolygós arccal, félprofilból. A háttérben a Széchenyi-tér a városházával, a Káptalan utca kis házikója a Flórián szoborral, a fényárban úszó Nádor kávézó, a lépcsősor a Vármegye utcában, egy kandeláber a Palatinus előtt. Nagyapám és egy ismeretlen nő.
Nyaranta, amikor nagyanyámnál töltöttük a szünidőt, gyakran összefutottunk Rebeka nénivel. Fonott vászontáskája mindig tömve volt, kenyér, zacskóstej, parizer, krumpli, prézli, újságok. A hőerőmű felől jött a Jankovich-telepre, a lépcsősorhoz nálunk fordult le. Ahogy elment a kerítés előtt, ránk vigyorgott, és hadarva magyarázni kezdett valamit Nagyapámról, valamilyen eljegyzésről, menyegzőről, örökké tartó boldogságról. Ijesztő volt, nővéremmel mindig elszaladtunk előle. És ahogy a képeket néztem most, egyszeriben felismertem őt, és megértettem az akkori mondatait.
Nagyapám, amikor annyi év után hazaköltöztek Berlinből, biztosan arra gondolt, hogy jó lesz felejteni, és hogy ideje lenne feleséget találni. Bár nem túl szép, de Rebeka néni nem messze, a Rigó utcában lakik. A mellei akkorák, mint a sárgadinnye a Ferencesek utcájában a zöldségesnél. Rebarbara szagú a nyaka. A fogsora csálé, de legalább sokat hallgat, tegnapelőtt is a boltnál, amikor összefutottak, egyszer sem szakította félbe. Néha megpróbálta elképzelni, ahogy ők ketten, a nászéjszakán, előtte nem, dédanyám és a lelkész sem nézné jó szemmel, ágyba bújnak. Nem tudta elképzelni milyen lehet vele, mert mielőtt elképzelte volna, képzeletben mindig lekapcsolta a villanyt. Rebeka olyan nő volt, aki boldogan öregedne meg mellette. Olyan, aki mellett ő megöregedne.
Elhívta sétálni, előtte megnézte a kincses kalendáriumban, hogy tökéletes legyen az időzítés, a nap nyugszik tizennyolcóra tizenhétkor, hatkor találkoztak a Hunyadi utca és a Káptalan utca sarkán. A naplementét eltakarta a sörgyár kéménye, nem baj, a várfal felé kerültek, szereti a frissen vágott fű illatát, ugye milyen finom. Mikor a sarkon megugatta őket az a három kutya, Rebeka váratlanul hozzábújt. Múlt héten az Apolló filmszínházba vitte, még sosem volt ott, a Sejk fia, némafilm, talán a haját megérinti közben, ha engedi, a vállát is.
A Balokány felé sétáltak haza. Bár Rebeka nem kérdezte, de ő anélkül is mondta, hogy most is rá gondol, hogy ilyen kedvesen együtt andalognak, igen, arra, hogy milyen szép, mint a naplemente a dombok alján, hangja mint a rigófütty reggel, és illatos, üde, és puha, mint a gyöngyvirágok a ház ablaka alatt. Pénteken virágot vitt Rebekának, vasárnap előre engedte a Dzsámi ajtajában, hétfőn egy hímzett zsebkendővel lepte meg.
Esténként, elalvás előtt azonban az a színésznő járt a fejében, valamilyen Vilma, a pucér karja, a göndör szőke fürtjei, húsos ajka.
Neki asszony kell, itt az ideje, és ha itt van az idő, akkor cselekedni kell.
Úgy mesélte később, hogy a kutyák tehetnek az egészről. Vacsorára várták Rebeka szülei. Zsebébe dugott kezében, markában szorította a gyűrűt, amire még a Berlinben spórolt összes pénzét költötte el tegnapelőtt, a Mátyás Flórián utcai kis ékszerboltban. Óvatosan csukta be maga után, bal kézzel, a zöld kertkaput, vigyázott jobbjában a gyűrűre, lehet, mégis kellett volna valamilyen kartondobozt vennie. Egy kavicsot rugdosott maga előtt, és a jövőt tervezte. Arra gondolt, hogy milyen lesz, ha gyerekzsivaj fogja betölteni a kis házat, feltúrják a diófa alatt az összegereblyézett leveleket, beülnek a ribizlibokor alá, összetapossák a veteményest. Rebeka néha házsártos lesz, de ő így is boldog lesz mellette, ahogy abban a filmben látta. Amikor idáig jutott, ki tudja honnan, észre sem vette őket, a sarkon hirtelen a három korcs vicsorgott rá a kerítés mögül. Jobb kezével a szívéhez kapott, nagy levegőt vett. Még remegtek a lábai, mikor bekopogott Rebekáék ajtaján. Akkor vette észre, amikor Rebeka apjának nyújtotta a kezét, hogy a gyűrű nincs a markában. A zsebében sincs. A nadrágzsebében sem.
Így történt, hogy nem Rebeka néni lett a nagyanyám.

Kocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis CsabaKocsis Csaba